Népszavazási kis káté (Állítások, és válaszok)

Tengernyi tévhit, tévedés, és csúsztatás kering a köztudatban a népszavazással kapcsolatban, ezek tisztázására foglaltam össze ezt a blogot. Célom, és szándékom a társadalom felvilágosítása, nem feltétlenül kell az állításaimmal egyetértened, az én világomban jól megférnek a párhuzamos igazságok. Ha egyetértesz velem, és tovább adod ezt a blogot, akkor sokat segítesz egy felvilágosult Magyarország felépítésében!

Ez a blog folyamatosan bővül, amiben segítségemre lehetsz, örülnék neki! Ha kérdésed, vagy állításod van, tedd fel bátran, mindenre szívesen válaszolok!

1. Állítás: „Az októberi népszavazás illegitim”

Válasz: 2010-ben a baloldalból való kiábrándulás, valamint a Fidesz sikeres hálózatépítő munkájának köszönhetően a Fidesz 2/3-os többséget szerzett a magyar Parlamentben. 2014-ben a lakosság közönyének, tájékozatlanságának, valamint az ellenzéki pártok képtelenségének, alkalmatlanságának, sumákolásának, pillanatnyi politikai haszonszerzésének köszönhetően, 2014-ben a Fidesz megtartotta hatalmi pozícióját, és folytatódott a hatalom bebetonozása. Mára már ott tartunk, hogy Orbán Viktor bármit megtehet, így felesleges, dolog azon rugózni, hogy az október népszavazás legitim-e, vagy sem. Tény, hogy a népszavazás október 2-án megrendezésre kerül, bármit is gondolunk róla.

2. Állítás: „Ha a lakosság nem megy el szavazni, az érvénytelen lesz, Orbán egyedül marad.”

Válasz: Orbán rendszer mára már önjáró, ha csak a Fidesz szavazói vesznek részt a népszavazáson, akkor is sikerként könyvelik el. A Fidesztől az sem áll távol, hogy törvényt módosítson, és onnantól nem a választásra jogosultak 50+ 1% részvételétől lesz érvényes a népszavazás, hanem elég lesz, ha a szavazatot leadók 50+1%-azonos szavazatot ad le az érvényességhez. Ez esetben 1 millió Fidesz szavazótól is lehet sikeres, érvényes a népszavazás.  Nem mellesleg gondolj arra, hogy a 2004-es évben a határon túli magyarok kettős állampolgárságáról történő parlamenti tárgyalás népszavazás sem lett érvényes, de a Fidesz győzelmet hirdetett, mert az igenek voltak többségben. Erre hivatkozva – már hatalomból – nem tárgyalásra vették a dolgot, hanem egyenesen kettős állampolgárságot szavazott meg a Fidesz 2/3-ad. A nemzeti konzultációra is egy millió válasz érkezett a 8 millióból, Orbán Viktor az emberek akaratáról beszélt, amikor a menekültek üldözését folyatta.  

3. Állítás: „ A népszavazás eredményét majd meghamisítják.”

Válasz: Igen, megtehetik, de csak akkor tudják az eredményt meghamisítani, ha szoros eredmény várható. Viszont ha az a közhangulat, hogy el kell menni szavazni, és igennel kell válaszolni, azzal képtelen a kormány mit kezdeni, pláne, ha az exit poll eredmények megerősítik a várható igen szavazatok túlnyomó többségét. A népszavazás ellen a legjobb eszköz a társadalmi nyilvánosság.  

4. Állítás: „Orbán Viktor arra készül, hogy kivezeti Magyarországot az EU-ból, ezért kell neki az érvényes népszavazás, és aki részt vesz benne, Orbánt segíti.”

Válasz: A népszavazás lehet érvényes, és lehet érvénytelen, lehet érvényes „Nem” szavazati többséggel, lehet érvényes „Igen” többséggel. Orbánt a „Nem” szavazatok többsége segíti, akár érvényes lesz a népszavazás, akár nem. Az egészen biztos, hogy a Fidesz hálózata működik, és fegyelmezetten részt vesznek majd a szavazáson, „Nem” válasszal.

5. Állítás: „Aki demokrata, az otthon marad. Aki otthon marad, az Orbán rendszer ellen szavaz, az EU-ban maradás mellett.”

Válasz: Aki demokrata az, aki a részvételével működteti a demokratikus intézményt, a népszavazást. Aki otthon marad, az egyszerűen kizárja magát a demokráciából.

6. Állítás: "Nem szavazok igennel, mert akkor több menekült jön az országba! Én nem akarok idegenekkel együtt élni!"

Válasz: Senki sem akar. Ez a népszavazás nem jár törvényhozási kötelezettséggel, ebből is látszik, hogy nem normális népszavazás, mert normális esetben a referendum azért van, mert a nép döntését a Parlament köteles törvénybe iktatni, ez esetben pedig erről nincs szó.
Ha már törvényalkotás: Teljesen felesleges az Orbán -kormánynak olyan törvényt alkotnia, hogy nem fogad menekülteket, ha meg az igen szavazatok győznek, olyan törvényt biztosan nem hoznak majd, hogy kérik az EU-t nem magyar állampolgárok betelepítésére.

7. Állítás: (facebook hozzászólás, idézem) "Ha elmegyünk szavazni, akkor összejöhet az 50% és érvényes lesz a népszavazás. Tudjuk, hogy a Fidesz szavazók elvakultak, ostobák. nem gondolkodnak és a nem-re fognak szavazni és tényleg nyerni fog Orbán"

Válasz: Érdekes, hogy senkinek nem jut eszébe, hogy az érvényes, és eredményes népszavazás lehet az igenek győzelme is. 

A Fidesznek csak 2 millió szavazója van, ha megfeszülnek sincs több. Az ellenzéknek is 2 millió szavazója van. A két táborral már érvényes a népszavazás. A magyar társadalomban van 4 millió pártpolitikailag passzív szavazó, akikből csupán 1 millióval kellene megértetni ennek a népszavazásnak a fontosságát. 

2 millió kormánypárti nemmel szemben lenne 2 millió ellenzéki, és 1 millió lakossági igen. Ez szimpla matek, és egy csepp megértése a dolgoknak, az eredmény lehetne 

Kormány 2 : Józan ész 3

Találkozzunk az oldalamon, beszélgessünk!

https://www.facebook.com/SzilveszterNatural/

A fociból is tanulhatnánk, de abból sem akarunk.

A magyar társadalom befelé forduló, paternalizmusra vágyó, infantilis viselkedésű társadalom. Ezt a Tárki mérte 2009-ben, még mielőtt bárki a torkom harapná, és reprezentatív kutatási eredmény.

Kijutottunk az Európa Bajnokságra. Nagy eredmény, de nem tudunk neki örülni mindannyian igazán, mert gyerekes módon azt keressük ismét, hogy mitől nem lehet neki örülni. Az EB sikerünkben benne van a paternalizmus (mint ahogy mindig mondjuk: „jöjjön már valaki, aki az élére áll, és megmondja, mit csináljunk”), nem magunk intéztük el a dolgot (mint ahogy a történelmünkben semmit sem), hanem jött egy német, aki megmondta mit kell csinálni. Megcsináltuk, mert amúgy képesek, és alkalmasok vagyunk, csak épp ha senki nem kontrollál, akkor egymás kicsinyes hülyeségétől nem jutunk előbbre, mert gáncsoljuk egymást. Valóra vált a vágyunk, tényleg jött valaki, és megmondta, mit kell csinálni. Így már sikerült, mert nem volt senkinek „jobb ötlete”, amit harsoghatott volna, és ha nem úgy van, akkor durcásan hátat fordít az egésznek.

Évtizedek óta nem volt nemzetközi futball sikerünk, most végre van, de erre is infantilis módon reagálunk. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy más sportágakban valóban sikeresek vagyunk, de az máskor nem érdekel minket, csak most, amikor a focival szembe lehet állítani, hogy miért nem kell a foci sikereknek annyira örülni.) Messze nem a lényegre figyelünk - csak úgy, mint a gyerekek-, mert nem vesszük észre, hogy a magyar társadalom fejlődési pályára állásának mintája zajlott a szemünk előtt. Annyi volna a dolgunk, hogy elcsendesedünk egy kicsit, és megnézzük, mi is történik valójában.  Ezt a mintát kellene átültetni minden társadalmi intézményünkbe, a társas kapcsolatoktól, az állam működtetéséig bezárólag. Ez nem más, mint az, hogy közös érdekek mentén együttműködünk. 

A magyar társadalom égető problémái nem a rendszerváltás óta léteznek, és a megoldást sem a mai Magyarország területén kell keresni. Elfogadhatnánk végre egy irányelvet, ami működik, számos országban van példa a működő társadalmakra, csak le kellene másolni. Csak hagyni kellene valakit szóhoz jutni, aki ismeri a társadalom valós problémáit, és tudja is a megoldást, csak úgy, mint a német szövetségi kapitányunk a foci világába vezető utat. 

Be kellene fogni végre az okoskodó, mindenkinél minden jobban tudó szánkat, és hagyni kibontakozni azokat, akik a magyar társadalom sikeréért dolgoznak, csak úgy, mint ahogy a nemzeti válogatott. Félre kellene tenni a különbségek keresését, és egyként támogatni mindentől függetlenül a csapatot, mint ahogy tették azt a szurkolni hajlandók attól függetlenül, hogy jobbosok, balosok, liberálisok, vagy fradisták, újpestisek, vagy amúgy nem érdekli őket se a foci, se a politika.

  

Ja! Hogy mondajak példát is, mert biztos, hogy nincs ilyen. Van, csak a nagy hőbörgésben nem vesszük észre. Senki ne mondja, hogy nincs 200 tisztességes ember Magyarországon, akiket a parlamentbe lehet küldeni, vagy nincs egy tucat szakember, akik a gazdasághoz, joghoz, kultúrához értenek, akikből tisztességes kormánya lehetne Magyarországnak.

Ezt a lehetőséget megint kihagyjuk, pedig működő társadalmi példa volt előttünk. Az értelmes gondolkodást ismét elfolytja az oktalan óbégatás pro, és kontra. Semmi újat nem kell kitalálni, minden le van írva. Az is, hogy mitől vagyunk ilyenek, és mióta, és az is, hogy mi a megoldás a problémáinkra, ami kivezetne az évszázados kultúrán mókuskerekéből. 

Infantilizmus ez? Igen az! Teljesen felesleges sérüléseket okozunk egymásnak olyan témákon acsarkodva, aminek semmi köze nincs semmihez. A focinak a kórházakhoz, a gólörömnek Orbán dicsőségéhez, a szurkolók felvonulásnak a nacionalizmushoz, de azért mi jót dagonyázunk a sehová sem vezető sárdobálásban. Ha azt kérdezem bárkitől, hogy tudja-e, hogy miért csináljuk, akkor arra nincs válasz. Rosszabb esetben elkezdi sorolni az agymosást, a birkázást, a háttérhatalmazást, a diktatúrázást, vagy valamelyik betanult mantrát. Ezeknek semmi köze nincs a valós problémáinkhoz. Az egónkból kellene lefaragni, szembenézni azzal, amit évszázadok óta csinálunk egymással, egymás ellen, és rájönni, hogy ha abbahagyjuk, akkor az máris fél siker. Nem összefogás kell, mert arra nincs hajlandóságunk, és példa sincs a történelmünkben, hanem együttműködés kell, annak sikerére pedig számos jó példa van akár az elmúlt évtizedekben is. Nem élhető Magyarország kell, mert élni a gödör alján is lehet, hanem működő Magyarország kell, amiben jogbiztonság, és létbiztonság van. Ha közösen együttműködünk, lehetünk olyan ország, mint bármelyik nyugati állam. Ők ott nem okosabbak nálunk, nem különbek, egyszerűen csak többnyire együtt csinálják az élet dolgait és együtt élvezik annak gyümölcseit. Hogy mi miért nem csináljuk? Babits szerint egyszerűen csak azért, mert nem akarjuk.

Ha kérdésed van, gyere, beszélgessünk, keress a Facebookon!

Szilveszter Natural

Mentsük meg a demokráciát! (Társadalmi vitairat)

Kik vezetnek minket? Kik vezetik az országot, és mondják az irányt, amivel a meghatározzák sorsunkat? Az új kor nagy vívmánya alapján, azok az emberek, akiket megválasztunk magunk közöl, a döntéshozói posztokra.

                       
Popper Péter egyik előadásában idézte Dr. Pető András szavait (igen, a Pető Intézet névadója), miszerint „Főorvosnak, költőnek, és papnak senkit nem lehet kinevezni.” Mekkora igazság, nem? Valakiben vagy megvan a képesség, és alkalmasság a feladatra, vagy nincs – eltekintve attól, hogy a főorvosi kinevezés már rég nem feltétlenül az alkalmasságról szól, hanem a kapcsolatokról.

Bárki kikiálthatja magát költőnek, aki írni tud, és bárki kikiálthatja magát papnak, aki el tudja hitetni az emberekkel, hogy kapcsolatban áll a természetfelettivel – és ezt meg is teszik sokan – de előbb-utóbb lelepleződnek, és kikerülnek a figyelem középpontjából. Remélhetőleg az előtt, hogy komolyabb károkat okoznak a társadalomban.

De lehet-e vezetőt kinevezni? Bizonyára lehet, mert azt csináljuk, és demokráciának hívjuk ezt a felelőtlen társasjátékot. Sajnálatos tény, hogy ami történik demokrácia címszó alatt, azt mint „világ rendjét” fogadjuk el, és eszünkbe sem jut felülvizsgálni a bevett gyakorlatokat. Nem magát a választás intézményét, hanem azoknak az embereknek a közszereplését, akik egymás előtt tolonganak a hatalomért. Számunkra teljesen ismeretlen emberekre bízzuk rá a sorsunkat, és gyermekeink jövőjét, anélkül, hogy utánajárnánk ki is az az ember, akire szavazunk, és mitől is lenne alkalmas a feladatára. 

Az ősközösségekben a közösség vénei ültek tanácsot, hogy a közösség ügyeiben döntsenek. A koruk, élettapasztalatuk alapján váltak méltóvá a posztra, a közösség pedig elfogadta a tanács tagjait, a döntéseket pedig érvényes, hiteles, mindenki számára betartandónak tartották. A vének tanácsa rendszerint olyan idős emberekből állt, akik kellő tudással rendelkeztek már az élet dolgairól, ezáltal váltak méltóvá a közösség irányítására.  

A feudalizmusban a születés, és társadalmi státusz volt meghatározó, a király Istentől eredeztetett hatalma alapján uralkodott, a helyi ügyekben pedig a nemes származás is elég volt, a lokális ügyekben való döntéshozatalra. Mindenképpen vagyon, és társadalmi státusz kellett a döntéshozatali pozícióhoz.

A modern kor vívmánya a demokrácia, amiben megpróbálunk szembe menni minden evolúciós / tradicionális / gazdasági, és sok másféle törvényszerűséggel, az értelem hatalmára hivatkozva. Szembe megyünk a természet rendjével is, amikor arra törekszünk, és azt hangoztatjuk, hogy minden ember egyenlő. Sosem volt így, sosem lesz így. Talán a történelem előtti ősközösségekben még működött is az egyenlőség, meg a közös munkamegosztás, de abban a pillanatban, amikor valamelyik ősember kitalálta, hogy „ez az enyém”, és bunkós botjával „elhitette” a többiekkel, hogy ez így van, na, azóta megszűnt az emberek közti egyenlőség elve, a javak elosztása, és birtoklása hierarchikus formát öltött. Ez bizony sok tízezer évvel időszámításunk előtt történt, és sok tízezer évig működött így. 

Csak „most”, a XIX. sz. végére kezdett el az „értelem” olyan szintre emelkedni, hogy a világ tudósai a társadalmi változások következtében kitalálták, hogy lehetséges a természet rendjével szembemenni, és egyenlővé tenni az embereket. Hadd ne soroljam az „izmusokat”, majd az „ellenizmusokat” világ konfliktusokat, és forradalmakat, amik az „emberi egyenlőség” eszméje okán történtek. Franciaországban egyszerűen lefejezte a nép az uralkodóit, Európa keleti felében börtön, internálás, munkatábor, kivégzés színesítette a folyamatot.

Itt maradtunk hát uralkodók nélkül, és megpróbáltuk kézbe venni a saját életünk irányítását. Ugyanúgy konfliktusos lett az uralkodók nélküli világ úgy nyugaton, mint keleten, de némi háborús átrendeződés után stabilizálódni látszott a helyzet pár évtizedre.

A demokrácia válságát az utóbbi években kezdjük csak tapasztalni. Amíg tartott a gazdasági jólét, addig nem is nagyon foglalkoztunk az erőviszonyokkal, de az utóbbi gazdasági hanyatlás felébresztette az ösztönöket, hogy valahogy mégis csak a radikalizmus, a diktatúra (ha úgy tetszik a „természet rendje”) váljék uralkodó eszmévé. Terjed a náci eszme szerte Európában!

Mi lehet ennek az oka? Úgy vélem, mindenképpen az, hogy a nagy közös társasjáték elkanyarodott az eredeti küldetésétől (céljától), a népképviselet kikerült a fókuszból, a biznisz, a haszonszerzés, a hatalomvágy vette át a vezető szerepet, kevesek hasznára, sokak kárára. Jól jár a „felső tízezer” (a gazdasági felmérések ezt alátámasztják), a lakosság nagy része pedig egyre inkább lecsúszik egzisztenciálisan. 

Gondoljunk csak bele, amíg az ősközösségekben az idős kor, az élettapasztalat határozta meg a döntéshozói szerepkörre alkalmasságot, majd a feudalizmusban a vagyon, és a társadalmi státusz, addig a demokráciában szinte semmi hasonló előfeltétele nincs annak, hogy valaki a legfőbb döntéshozói szerv tagja legyen. Az egyenlőség elvén bárkinek lehetősége nyílik, hogy hatalmi szerephez jusson, ez manapság csak pénz kérdése. Igen, a pénz az egyetlen mozgatórugója csupán az előmenetelnek, de az az óriási különbség a régi időkhöz képest, hogy az a pénz nem a hatalomra pályázó pénze, hanem a kapcsolatrendszer során adódik össze. Kisebb részben támogatói adományok, valamennyi rendszertámogatás (állami dotáció) is van benne, de a legjavát a gazdasági támogatók, mecénások adják össze. Az anyagi támogatás nincs ingyen, annak nagy ára van, a győztesnek vissza kell fizetnie a támogatást állami, önkormányzati megrendelések, üzleti lehetőségek formájában. A mecénások a markukat tartják (rosszabb esetben követelnek, és zsarolnak), ezért a hatalom politikai döntéseket hoz, nem pedig a közjavát szolgáló, racionális döntéseket. (Sajó András Az állam működési zavarainak társadalmi újratermelődése című esszéjében részletesen leírja ezt a folyamatot.)

Attól tartok, hogy a demokrácia intézményének haldoklására rossz döntést hoz a lakosság, és az ügyek rendbetétele helyett hatalomra engedi a radikális eszméket, ami megöli a demokráciát. Csúnya hiba lenne „adni egy esélyt” nekik. Nem sorolom a radikalizmus hátulütőit, sem az ezzel kialakuló állami, vagy nemzetek fölött átívelő terror hozadékait, mert a megoldással akarok foglalkozni.

Azt állítom, hogy nem a döglődő demokráciát kell lebontani, és helyet adni a „rendpártiságnak”, hanem a demokrácia intézményét kell meggyógyítani, újragondolni, feléleszteni, amíg nem késő. Még nem késő, bár az idő szorongat, mert a radikalizmus egy idő után nem kér engedélyt semmire, hanem az életünkre tör, megnyomorítja, és elveszi azt. 

A demokrácia beteg. Degenerálódott, elaljasult, megfertőződött. Tünetei ennek a korrupció, a gazdasági háttéralkuk, az égető problémák ügyében a cinizmus, a töketlenkedés, a mellébeszélés, a sumákolás, a magyarázkodás, az okok kivetítése, a mások hibáztatása. A mindenkori hatalom az előző hatalmak útját járja, belterjessé vált, és annyira leköti a saját biznisze, hogy teljesen eltávolodott a hétköznapi élet-, és a választók ügyeitől. Áthidalhatatlan szakadék tátong a hatalom (vele együtt a politikai ellenzék) és a választópolgárok között. Nem csak anyagi értelemben, hanem erkölcsi értelemben, jogok, kötelességek, lehetőségek terén is. A demokrácia a nevében jelzi, hogy a hatalom a népé, erről igazából nem beszélhetünk, mert soha nem próbáltuk a kezünkbe venni az irányítás, és közös felelős döntéseket hozni országunk ügyeiben. Egyszóval a demokrácia, mint intézmény vált működésképtelenné, ami a radikalizmust, mint választható alternatívát engedte előtérbe. 

VAN MEGOLDÁS!

Gyökeresen meg kell változtatnunk a gondolkodásunkat, és a közügyeinkhez való hozzáállásunkat. Fel kell ismernünk, hogy akik vezetővé kiáltották ki magukat, és bizalmat kaptak arra, hogy ügyünket képviseljék, és sorsunkat irányítsák, alkalmatlanok, hiteltelenek, megfertőzöttek, és ezért (is) képtelenek a feladatuk ellátására. Fel kell ismernünk, hogy a vezetőink képtelenségét, és alkalmatlanságát figyelmen kívül hagytuk, bálványimádásból, vagy személyi kultuszból tapsikoltunk nekik a semmit mondásukra, biztattuk, és újra megszavaztuk a semmit tevésre, a nulla eredményekre. Munkájukat nem követtük alapos figyelemmel, szemet hunytunk égbekiáltó hibáik, részrehajló, és korrupt magatartásuk felett, ígéreteiket nem váltattuk be, az elmaradt dolgok megvalósítását nem kértük rajtuk számon. Oda vezetett ez, hogy mára már csak nagyon kevesek bohóckodásává, cirkuszai színhelyévé silányult a demokrácia intézménye, amitől a társadalom java része megundorodott, hányni van kedve tőle. Elfordult a lakosság a közügyektől, és a maga világába zárkózott. Bizony, ahol az okosok engednek, ott az ostobák uralkodnak.

Közös döntéseket kell hoznunk, a korrupcióba, gátlástalan közpénzes bizniszekbe süllyedt politikai elitet el kell távolítani a hatalomból, és meg kell akadályozni, hogy mindenféle léhűtő, semmirekellő ember a döntéshozó hatalomba kerülhessen, csak mert valakinek a valakije, támogatottja, vagy várományosa.

Hogyan dönthetne bárki is úgy felelősségteljesen a lakosság sorsáról, aki igazából soha nem vett részt a társadalomban, az egyetem padjából mindjárt az országgyűlés padjaiba ülhetett, és ott is van 26 éve?  Hogyan tud bárki felelősen dönteni a Munka Törvénykönyve ügyében, munkavállalói, vagy munkáltatói jogok kérdésében, ha egyetlen percig munkahelyen termelő, vagy más fizikai munkát nem végzett? Vagy azt gondoljuk, hogy szociális ügyekben dönthet bárki úgy, hogy egy percet sem dolgozott segélyszervezetnél, vagy bárhol önkéntesként, sosem volt segélyre rászorulva, sosem kellett munkabért beosztania, mert a pénz mindig csak úgy jött, és mindenre elég volt? Aligha!

Azt kell mondanom, hogy SAJNOS(!) egyetlen megoldás van arra, hogy elkerüljük a radikalizmus térnyerését, amivel aljas terrorba sodródunk, az pedig az, hogy levetkőzzük az évszázados gondolkodási mechanizmusainkat, és elindulunk a fejlődési pályán. Ha túl akarjuk élni, akkor szóba kell állnunk egymással, beszélnünk kell egymással, és közös kulturális normákban kell megegyeznünk. Számon kell kérnünk együtt közösen a vezető politikai elitünket úgy a hatalomban, mint ellenzékben a munkájukról, döntéseikről, elért eredményeikről, és szembe kell állítanunk az alkalmatlanokat a saját alkalmatlanságukkal. 

Óvjon a sors a demokrácia zászlaja alatt elkövetendő barbarizmustól!!!! NEM lefejezés, felakasztás, bebörtönzés, meg vagyonelkobzás kell!!!!!!   Az kell, hogy az alkalmatlan ingyenélő embereket el kell küldeni a közéletből, és meg kell akadályozni, hogy a továbbiakban rontsák a társadalmunk életesélyeit!

Meg kell egyeznünk abban, hogy csak olyan embereket választunk sorsunk irányítójává, akit ismerünk, vagy megismerhető az alkalmassá tevő munkássága!   

Meg kell egyeznünk abban, hogy akiket megválasztunk, azokat soha egyetlen pillanatra sem tévesztjük szem elől, a kezünket a zsebükön tartjuk, hogy soha abba senki egyetlen fillér megvesztegetést ne tehessen bele, és maguknak csak olyan juttatásokat szavazzanak meg, amit a lakosság jóváhagy. 

Meg kell egyeznünk abban, hogy döntéshozóinknak jó módban kell élnie, hogy korrupcióra ne vetemedjenek, de tudomásukra kell hoznunk, hogy a juttatásuk a szolgálat bére, abból kell megélniük, abból kell gazdálkodniuk, mint minden hétköznapi embernek, akiknek a sorsát döntik el. 

Meg kell egyeznünk abban, hogy akiket döntéshozóknak megválasztunk, számon kérjük rajtuk a közösségért végzett munkájukat, és a döntéseik eredményét! Aki szolgálni akarja a lakosságot tisztában kell lennie, hogy ha rossz útra téved, százezrek ordítják majd az arcába: „Hazudsz! Takarodj!”

Meg kell egyeznünk abban, hogy a mi életünk nehéz, az ügyeinket képviselni, sorsunkat irányítani nem kalandtúra, nem luxusüdülés, hanem kőkemény szolgálat. 

Meg kell egyeznünk abban, hogy cselekszünk megmaradt jogaink alapján, és nem magyarázkodunk, nem a kibúvót keressük, nem másokat hibáztatunk az elmúlt évtizedekért. Be kell látnunk végre, hogy hibásan döntöttünk eddig, amikor nem vettük kézbe a saját sorsunk irányítását, nem kontrolláltuk a vezető politikai elitünket. 

Legyen ennek a korszaknak vége!

Minden kérdésre válaszolok, gyere, beszélgessünk!

Nagy Szilveszter

https://www.facebook.com/SzilveszterNatural/     

Illegitim-e Orbán Viktor népszavazási kezdeményezése?

Nem, semmiképp. Felesleges, nagyon sokba kerül, megosztó, összezavaró hatása van, szóval mindenképpen káros, de mindenképpen legitim. Sajnos ez van, de hogy miért van ez, arra szeretnék most érthető magyarázatot adni.

A döntéseink hozadékában élünk mindannyian, ott tartunk most, úgy élünk, ott, és azért, mert eddigi életünkben meghozott döntések összessége ezt a helyzetet, és állapotot idézte elő. Dönthettünk volna másképp is, tanulhattunk volna mást, vagy tovább, akkor talán más pályát választottunk volna, máshol élnénk, más körülmények között. Vagy jobban, vagy még rosszabbul, ez is a döntéseinken múlt.

Ma, Orbán Viktor hatalma nem ok, hanem hozadék. A magyar társadalom évszázados, évtizedes, és utóbbi pár évben meghozott döntéseinek az eredménye. Mert a nemzet is a döntései hozadékában él. Ha az elmúlt időkben bármiben másképp döntöttünk volna, akkor lehet, hogy Orbánnak ma nincs kétharmados hatalma a parlamentben, vagy épp 2014-ben be sem kerül a Fidesz a parlamentbe. Ez csak rajtunk múlt, közös döntés volt. Azoké, akik rá szavaztak, és azoké, akik kizárták magukat a demokráciából, és hagyták, hogy mások döntsenek helyettük. A Fidesz hatalma 2 millió aktív szavazaton, és 4 millió passzív hozzáálláson múlt, ez 6 millió ember, a 8 millió szavazatra jogosultból. Többség? Igen, többség. Tessék legközelebb elmenni, szavazni, akkor talán olyan kormányunk lesz, amilyet szeretnénk, hogy legyen. Most olyan kormányunk van, amilyen. Ezzel kell beérni, és elszenvedni a döntéseit, intézkedéseit. Hacsak nem döntünk másképp!

De ne felejtsük el, hogy döntés mindig van, cselekvés nem mindig. Ha úgy döntünk, hogy nem cselekszünk, az is döntés. Destruktív döntés, aminek a hozadéka ritkán pozitív.

Eldöntendő kérdés, hogy konstruktívan gondolkodunk, vagy destruktívan, hogy konstruktívan cselekszünk, vagy destruktívan.

Hogy egyénileg mit gondolunk (például azt, hogy Orbán Viktor népszavazási kezdeményezése illegitim), az társadalmi szempontból teljesen mellékes. Még akkor is, mellékes, ha netán százezrek, vagy milliók gondolják így – ez még mindig puszta vélemény-, de a vélemény érvényre juttatása ügyében nem cselekszenek lényeges dolgokat. A Facebook poszt az nem lényeges cselekvés, csupán véleménynyilvánítás.

Orbán Viktor Magyarország miniszterelnöke, többsége van a Parlamentben, az érdekcsoportja pedig behálózott minden stratégiai fontosságú pontot, az államigazgatástól kezdve, a gazdasági hatalmon át, a médián keresztül, egészen az iskolai pedellus posztig, mindenhol. A szemünk láttára, a közönyös beletörődésünknek köszönhetően. Egyszerűen infantilis gondolkodás az, hogy Orbán népszavazása illegitim, Magyarország nevű állam nem létezik, és sorolhatnám. Orbánt ez nem hatja meg, nem érdekli, és nem is zökkenti ki a hatalma építésében, és annak megszilárdításában. Szóval tök mindegy.

Magyarországon a forint legitim fizető eszköz akkor is, ha nem tartod annak. Magyarország határai legitim, mindegy, hogy sokaknak az a véleménye, hogy igazságtalanság történt Trianonban, és ezért illegitim a Magyarország jelenlegi határa. Az, hogy a BKK egy vízfej, felesleges, és pénzpazarló mamutvállalat, attól még az legitim. Próbáld meg nem elfogadni, járj gyalog. És akkor mi lesz? Magyarországon a stadionépítés is legitim dolog, fontos az emberek egészsége. Kész.

Szóval a népszavazás legitim, ha elfogadjuk annak, ha nem. Orbán átviszi az akaratát, ha akarjuk, hogy átvigye, és akkor is, ha nem akarjuk, de nem cselekszünk ellene semmit.

Azért kell részt venni a népszavazáson, mert demokráciát akarunk. El kell menni, és érvényes szavazatot kell leadni. Ennek a döntésnek is lesz hozadéka, vagy Orbán Viktor kedve szerint, vagy épp ellene. Azt mindenképpen látná egy érvényes népszavazásból, hogy van egy tőle teljesen független tömeg, ami nagyobb, mint az őt követők összessége, ami tömeg ha öntudatára ébred, könnyen megbuktathatja a hatalmát.

Gondolkodjunk racionálisan, cselekedjünk ésszel.

Gyere! Beszélgessünk!

https://www.facebook.com/SzilveszterNatural/