Oka vagy az EU tagságunk elveszítésének!

Nem lájkvadász a cím, nem azért választottam, mint a média felületek legtöbbje, hogy felkapd rá a fejed, és kattints! Sokkal fontosabb okom volt erre. Igen, oka vagy az EU tagságunk elveszítésének, célom az, hogy felrázzalak egy kicsit, hogy mennyire fontos része vagy Magyarország sorsának irányításában!

Néhány dolgot hadd mondjak el előtte, amit vagy tudsz, vagy nem. Az első dolog a hatalom természetéről szól, mindenféle összeesküvés elmélet nélkül. Csak puszta tények, érthetően. A hatalom természete – mindenütt a világon – az, hogy nem akarja, hogy te tudj mindent, mert azzal belelátsz a lapjaiba, lerántod a leplet arról, amit nem akar nyilvánosságra hozni, mert az a hatalmat magát rombolja le. A hatalom azt szereti, ha te csak azt tudod, amit ő akar, hogy tudj, és ezt a „tudást” becsomagolja neked média bonbonokba, hogy könnyen lenyeld. Hidd el, hogy amit a hatalom le akar tolni a torkodon, az nem fog megakadni, erre számos kutatás a bizonyíték.

A másik, amit értened kell, az a társadalom működése. Ősidőktől fogva befolyásolja a gondolkodásunkat, és a cselekvéseinket a túlélési ösztön, a konformitás, az „Ha azt csináljuk, amit a többi, akkor túléljük.”, és hogy a közösség ki ne lökjön minket (ami a halálunkat okozza, mert védtelenek leszünk), igyekszünk bizonygatni, hogy mi a közösség tagjai vagyunk, megfelelünk az elvárásoknak, „dehogyis mondunk mást, mint amit a közösség kántál!” Befogjuk szépen a szánkat, és lapítunk, különben végünk. Vannak, akik mégis megpróbálják! Kidugták a fejüket a tömegből, és szóltak, hogy baj van! Mondjak neveket? Horváth András (Zöld mappa, NAV ügyek), Ángyán József (földügyek), Sándor Mária (egészségügy), Gulyás Márton (szabadságjogok), vagy épp itt van a legfrissebb eset, az a 18 éves srác, aki jóindulattal jelezte, hogy baj van a BKK IT rendszerével.

Tudod, mi a hasonlóság Horváth András, Ángyán József, Sándor Mária, Gulyás Márton, és a 18 éves srác életében? Az, hogy kidugták a fejüket a szürke tömegből, és felhívták a figyelmet a hatalom visszaéléseire, hibáira, amitől a társadalom – köztük te is – szenvedsz. Te hogy reagáltál erre? Talán úgy, hogy „Na! Végre valaki ki meri mondani az igazságot, élére áll a demokráciának, követem őt, mert a mi érdekünkben szól?” Á! Dehogy! Csendben maradtál, mert - mert mások is hallgattak - „Hú! Mi lesz ebből?”, és amikor a vádlottak padján láttad őket, akkor még örültél is, hogy nem keveredtél bele! Nem így van? Őszintén!

Volt már olyan élményed, hogy a munkahelyeden valaki felemelte a szavát, hogy igazságtalanság történt, vagy hogy jobb körülmények között lehessen dolgozni? Mi történt vele? Kirúgták ugye? Mert lapított mindenki, akinek az érdekében szót emelt, és egyedül maradt a „hatalommal szemben”. Kiemelték „a lázadót”, „a bajkeverőt”, és kitették az állásából. Te meg a többiekkel a teakonyhában sustorogtál, hogy „milyen már az, hogy így viselkedik, így nem lehet egy munkahelyen, megérdemli a sorsát” (mert bizonyítani akartad, hogy a „közösséghez tartozol", nehogy az a gyanú érjen, hogy te is lázadó vagy), és örültél, hogy nem keveredtél bele az ügybe. De mi történt azután? Minden maradt a régiben, az is, ami ellen „az a bajkeverő” szót emelt. Pedig érted is szólt, rólad is szólt, mindenkiről, aki érintett.

Nem bántok senkit, ez az egész evolúciós reflex, ami vegyítve van az évszázados kulturális hagyományainkkal, amik generációkról generációkra szállnak, és mint „életrecept” működnek a „túlélésre”. „Nem a te dolgod, a magam dolgával törődj!”. „Maradj ki belőle, jobban jársz, még megütheted a bokád!”. Ismerős? Remélem! Így hát azt tanultuk meg, hogy a „Magam dolgával foglalkozom”, „Kimaradok belőle, nehogy megüssem a bokám”, „Nem az én dolgom”. Az élet meg bizonyítékokat hoz arra, hogy bizony, jól döntöttél! „Lám, hogy járt! Nem tudta befogni a száját, hát meglett a következménye!”  De tényleg az „élet” hozza a bizonyítékokat? Távolról sem! A mindenkori hatalom adja tudtodra, hogy „jobb, ha befogod a szád!” Mindegy hogy hatalom alatt mit értünk, akár a főnököd, akár más fölöttes alakulat, akár a mindenkori politikai hatalom, ez mindenütt így működik a világon, mert ez a hatalom természete. Van még a hatalomnak egy sor eszköze arra, hogy téged „jobb belátásra bírjon”, és megelőzze, hogy a problémákra felfigyelj, vagy hogy szót emelj, ha már észrevetted. Ilyen az ideológia („A vállalatunk elvárása”, vagy a „Nemzeti érdek ezt kívánja”), és a média, és ezen belül az „információs csatornák”, amit terelgetnek szépen (a cég közleményei, hírlevelei, a közmédia, és más „hír” források), de ezeket nem részletezem, de később látni fogod ezek „fontosságát” is. Persze, mondhatod, hogy ott van azért az ellenzékiség, ami segít a tájékozódásban. Ne álmodozz! Az pont úgy vakon tart, mint a hatalom információi. Egy ellenzéki párt sosem fogja neked elmondani, hogy hogy működik a demokrácia, mert attól tart, hogy ha hatalomra kerül, majd ellene használod fel. 

1989- ben eljött az idő, hogy vége legyen egy rendszernek. Leomlott, nem mi akartuk. A sorsunk alakulása ismét a világtrendek változásán múlt, mi jól elvoltunk a szocializmusban is. Akaratlanul is, de belekerültünk egy folyamatba, ami akár a fejlődésünket is szolgálhatta volna, de nem tudtunk élni vele. Pályafutásom elején az volt a meggyőződésem, hogy a rendszerváltáskor elrontottuk. Ezt a hipotézisem aránylag hamar elvetettem. Nem tehettünk mást, mint ami ide vezetett minket, mert a kultúránk determinálta a társadalmi folyamatokat. Petőfi épp úgy megírhatná az összes versét manapság is, mint ahogy Ady is lehetne kortárs költő. Szóval az égető társadalmi problémáink nagyon nem a rendszerváltáskor kezdődtek. Mi 150 év alatt sem lettünk törökök, így persze, hogy 40 év alatt nem lettünk szovjetek, mert mi úgy viselkedünk most is, mint a mohácsi vész idején tettük. Ezt kell csak megértenünk.

Aztán eljött az európai uniós tagságunk kora. Ezzel a kulturális értékkészlettel vágtunk neki a dolognak, mert a sógoroktól azt láttuk, hogy Mercédesszel járnak, meg Volkswagen Passattal, és az kell nekünk is, mert a Lada az ciki. Csakhogy – ahogy én azt gyakran mondom – Európa nem szimplán a Lajtán túl van, hanem a Lajtán túli fejekben. A közös gondolkodás, a társas viszonyok, az köz-, és társadalmi intézmények működtetése mind – mind más elveken alapulnak, mint amihez mi, az évszázadok alatt hozzászoktunk, és hozzászoktattak minket. Mit adott el neked a hatalom az európaiságból? Hogy végre lehetőségünk van közös érdekek mentén a közintézményeinket működtetni, hogy végre felügyelet alá vehetjük a közéletet, és azt az akaratunk kinyilvánításával irányíthatjuk? Ugyan dehogy! Akkor megtudtad volna, hogy lehetőséged van rá! Ezt nem akarta a hatalom! Emlékszel? Az Európai Unióról az volt az elsődleges hatalmi információ, hogy „Kávézót nyithatsz Bécsben!” Előbb „megengedték”, hogy hűtőszekrényt, és használt kocsit vehess nyugaton, később „lehetővé tették” hogy olyan életszínvonalat teremthess magadnak hitelből, mint amire nyugaton ráláttál, hogy ott az van! Mit kértek ezért cserébe? Hogy maradj csendben, ne szólj semmiért, ne emeld fel a hangod semmiért, amit nem találsz jónak. Talán a Kádár – korszakban nem ez volt az elvárás, és a kínálat? De igen, mi meg hozzá voltunk szokva, hogy egy kis jóért cserébe feladjuk a szabadságunkat. Meg is tettük, hozzászoktunk. Idióta színes prospektusokat dugdostak az orrunk alá, hogy „Ez Európa”, a képeken látható boldog emberek leszünk, tele „lehetőségekkel” ha szépen csendben maradunk. Megtettük, ráfaragtunk. Azt nem mondta el a hatalom, hogy 2020 –ban lejár a felzárkóztatás ideje, amikor a dotálás véget ér. Azt sem, hogy ahhoz, hogy sikeresen lezáruljon a felzárkózási folyamat, ahhoz a gondolkodásunkon, a közös ügyeinkhez való hozzáállásunkon kell változtatnunk, mert másképp nem leszünk EU kompatibilisek, és a rengeteg belénk fektetett pénz ellenére sem válunk az EU egyenlő rangú tagjává. Hát nem is váltunk.

 Hadd mondjak el neked valamit az Európai Unióról, amit a mindenkori hatalom – legyen is az bármilyen színű – sosem fog neked elmondani, hogy ne tudd, és ne láss bele a lapjaiba, és ne mondhasd azt, hogy „álljon meg a menet!” (Ha mégis megteszed, akkor az idomított környezeted fog eltaposni) Az EU olyan tagállamok kulturális, és gazdasági együttműködése révén jött létre, ahol a tagállamok lakossága akarata kinyilvánításával felügyelete alatt tartja a közéletet. Megvan annak a közéleti kultúrája, hogy meg lehet kísérelni a betyárkodást a közéletben (lehet hazudni, lopni, csalni – hogy értsd), csak ha az kiderül, akkor le kell mondani. Bizony! A rossz döntésnek, a sumákolásnak szinte azonnali következményei vannak. Vagy a párt mondatja le a sumákot – félve a lakosság haragjától – vagy maga a lakosság azonnali, és heves reakciója távolítja el a betyárt a közéletből. Ez bizony így működik az EU-ban, csak te nem vagy erről tájékoztatva, nehogy feltedd a kérdést, hogy 28 évvel a rendszerváltás után nálunk ez miért nincs így. Ha mégis felteszed a kérdést, akkor pórul jársz. Rabosítanak! Lásd a fent említett neveket.

Most mondhatod azt, hogy össze-vissza beszélek, és ellentmondok magamnak. Nincs így! Az EU Magyarországra úgy tekint, mint független tagállam, ahol a lakosság az akarata érdemi kinyilvánításával felügyelete alatt tartja a közéletet. Mint felnőtt lakosság, úgy tartanak minket. Csakhogy mi infantilisek vagyunk. Nem gyanús, hogy a magyar lakosság 67% -a Unió párti, mégis minden közvélemény kutatási eredmény a Fideszt hozza ki elsőként, ami szemben álló politikát folytat az EU-val szemben? Legalább gyanúsnak kellene lennie, hiszen akkor valaki hazudik, mégpedig csúnyán. Talán az EU, mert a „brüsszeli bürokraták”? A közvélemény kutatások? Soros a patás ördög? Netán Orbán, vagy Gyurcsány? Minden lehet, de nem ezért fogjuk elveszíteni az EU tagságunkat.

Mondom, az EU, úgy tekint Magyarországra, mint felnőtt, érett lakosságra, úgy van vele, hogy Magyarországon minden azért van így, mert a magyar lakosság ezt akarja, hogy így legyen. Az EU nem szól bele ebbe. Európai elv, hogy minden ország olyan, amilyenné a benne élők teszik, minden tagállamban érvényes az „Élni, és élni hagyni” elv. Szóval csak tessék bátran úgy csinálni, ahogy szeretitek! Ha cigányozni akartok, zsidózni akartok, ha kisebbségeket akartok okolni a nyomorúságaitokért, ha porig akarjátok rombolni a civil szervezeteiteket, ha ehhez olyan kormányt akartok, ami az ideológiáját a médiacsomagolásban naponta letolja a torkotokon, és még meg is magyarázza, hogy ez a ti érdeketekben történik, akkor csak hajrá! Csak egy fontos dolgot ne várjatok el eztán! Azt, hogy egy kulturális közösség továbbra is pénzt ad nektek ahhoz, hogy ebbe az irányba tartsatok, ami szembe meg a közösség kultúrájával, és érdekeivel.

Talán megérted azt, ami engem igazol. Cristian Kern (osztrák szociáldemokrata kancellár) interjújából, amit a Frankfurter Allgemeine Zeitungnak adott, néhány idézet, amit az M1-en, vagy a Kossuth Rádióban biztosan nem hallasz.

-         - „Kevés nyugat-európai politikus van, aki érti, mi és miért folyik jelenleg Kelet-Európában, különösen Lengyelországban és Magyarországon. A nyugat-európai politikusok neveltetésük és szocializációjuk miatt azt hiszik, a folyamatokat észérvekkel, az erkölcsre való hivatkozással vagy a jog segítségével befolyásolni lehet Európa e táján.” (...)

-         „Orbán rezsimjét tehát a nyugat-európai adófizetők tartják el.”(...)

-          Igen, tiszteletben kell tartani a magyar és a lengyel választópolgárok akaratát, ha a relatív többségük újra autoriter rendszerben akar élni. Természetesen elég lebutított demokrácia felfogás az, amely a relatív többség uralmaként fogja fel a demokráciát (ezt még Carl Schmitt is elutasította), ugyanis a liberális demokrácia az intézmények és a kisebbségi jogok révén éppen a többség zsarnokságától védi meg a polgárokat. De ez egy demokráciaelméleti vita, amit ráadásul a magyar és a lengyel viszonyokra vonatkoztatva nem Bécsben vagy Brüsszelben, hanem Budapesten és Varsóban kell lefolytatni. A magyar és a lengyel kiiratkozást a liberális demokráciák köréből az Európai Uniónak a tagállami szuverenitás elvéből kifolyólag jelenleg el kell fogadnia.

-          Azt azonban már sem az Európai Uniótól, sem egyetlen tagállamától nem lehet elvárni, hogy egy klubban maradjon illiberális rezsimekkel, sőt mi több, e rezsimeket a nyugat-európai adófizetők pénzéből még támogasson is. Kern erre utalt. Vissza kell vonni a nullára a Lengyelországnak és Magyarországnak juttatott EU-s támogatásokat, ugyanis mindkét ország nyíltan és deklaráltan szembefordult az Európai Unió alapját képező alapelvekkel. Az Európai Unió alapértékei nem erkölcsi felfogások, hanem jogi kötelezettségek, amelyek a lisszaboni szerződésben szerepelnek: emberi jogok, szabadság, demokrácia, egyenlőség és jogállamiság. Budapest és Varsó mindegyiket megsértette már annyira, hogy ha például EU-tagjelöltek lennének, akkor szóba sem jöhetne a felvételük." 

(http://www.szabadelvu-lap.hu/sajtoszemle/102-hvg/8758-2017-08-01-15-20-09.html)

Ezeket a szavakat nagyon komolyan kell venni, mert elfogyott nyugaton a türelem!

Szóval ezért vagy te magad is Oka az EU tagságunk elveszítésének! Magyar polgár vagy, aki felelősséggel tartozik a környezete alakulásáért, és alakításáért. Ha tétlen maradsz, azzal a rombolók munkáját könnyíted, de a következmények rád is hatnak már most! 

Társadalmi Terhes Torna: Mi kell még a demokráciához?

Minden ország olyan, amilyenné a benne élők teszik. Hosszan sorolhatnám a Föld országait, mindre ugyanaz jellemző, olyan, amilyenné a benne élők teszik. Magyarországra ez pontosan így igaz. A rendszerváltás óta mindenképp, de magáról a rendszerváltásról egy kicsit később.

Előbb kicsit azt szeretném keresni, amiben egyetérthetünk. Az a nemzet vagyunk, „akit a balsors régen tép”, csak az a kérdés, hogy észrevesszük-e, hogy a „balsors” elmúlt, és minden más csak rajtunk, magyarokon múlik, hogy hogyan lesz tovább.
A rendszerváltás előtti évtizedben, és a rendszerváltás utáni húsz évben a nyugat szolgált motivációul. Az életszínvonal, és a látványos dolgok, de az annyira nem érdekelt minket, hogy mi van a háttérben, vagyis hogy az az életszínvonal, minek köszönhető. Van, és ez a lényeg, az kell, és kész. Nincs ezen mit csodálkozni, mert minket a háttér nem nagyon érdekel, mi akkora házat építünk, mint a szomszéd, és ha lehet, jobb autót is veszünk. Hogy hitelből, vagy hogy marad-e pénz ételre, az mellékes, a kirakatban az legyen, aminek lennie kell, ami mindenkinek van, és ha lehet, akkor egy kicsit jobb is, mint másoknak. Ezt láttuk meg Európában is, és tudtuk, hogy „az nekünk kell”. Mindegy hogy, csak az legyen.

Csakhogy Európa az nem a Lajtán túl van, hanem a Lajtán túli fejekben.

Minket úgy érdekelt az európai életszínvonal, hogy nem érdekelt, hogy mit kell tennünk érte a hétköznapokban. Leginkább semmit ne kelljen tenni, de amit mégis, azt intézze el más. Valami vezér - féle, vagy bármi, csak nekünk ne kelljen csinálni semmit. Mindemellett persze a kritika jogát azt fenntartjuk. Valahogy sosem jó az ami van, meg ahogy van, "régen minden jobb volt", és hát persze valami legyen, de továbbra se kelljen tenni semmit érte.

Szóval mi is van ezzel a demokráciával?

Az van vele, hogy annyira szétmagyarázták már ezt a dolgot a mindenféle érdekek érdekében, hogy nem is csoda, hogy nem érti senki. A demokrácia egy elég egyszerű dolog, arról szól, hogy a lakosság a részvételével, és az akarata kinyilvánításával kontrollálja, és irányítja a közélet minden szegmensét, kellő tájékozódás mellett. Ez a "hatalomátvétel" nem történt meg 1989 - ben, és mivel nem erre az útra léptünk, így hát azt a célt sem értük el, amit kitűztünk magunk elé: az európai életszínvonalat. 

Elég az elején csak egy kicsit eltérni a célhoz vezető úttól, az idők során hatalmas eltérés lesz belőle. (Pláne, hogy nem is a cél felé indultunk) Így is lett. Eleinte az európai életszínvonal volt a célunk, napjainkban - 28 évvel később - már beérnénk egy román jogbiztonsággal, egy szlovák élet színvonallal, vagy egy lengyel demokráciával is, ahol legalább nincs kétharmada az Orbánéhoz hasonló hatalmi törekvéseknek. Szóval ha már a nyugat elérhetetlennek látszik (jó, tudom: "Úgy könnyű, hogy ott nem volt 40 év kommunizmus!"), és a volt szocialista tagállamok is bőven elhúztak mellettünk (pedig ott volt "40 év kommunizmus", még durvább is, mint nálunk), nem gyanús, hogy mi, magyarok csinálunk rosszul valamit? Mondom, minden ország olyan, amilyenné a benne élők teszik. Magyarország is olyan: Nem működik. Sokan azt mondják, hogy "élhető Magyarországot kell építeni". A gödör alján is lehet élni. Kitaláltuk magunkat nyugtatólag, hogy nem baj, hogy ha nyakig ér a fekália, csak ne lötyögtessék. De baj! És lötyögtetik is, mert hagyjuk, hogy lötyögtessék.

De mit csinálunk rosszul?

Először is azt, hogy megmagyarázzuk a dolgokat, és elviccelődjünk. "Megoldjuk okosba", "falat építünk, ha ledől, majd járda lesz belőle", "Majd lesz valahogy, mert úgy még nem volt, hogy ne lett volna valahogy!" Ismerős? Hát mondom, hogy nem lesz sehogy! Úgy lesz, ahogy csináljuk, ha meg nem csináljuk, akkor majd csinálják mások, de arra ráfaragunk. És még büszkék is vagyunk arra, hogy mennyi szívást el bírunk viselni! Pedig nem kellene! Ausztriában semmi olyan nincs, ami Magyarországon ne lehetne így, vagy éppen aminek nem így kellene lennie hazánkban is.

Évszázados kulturális hagyományunkba van az bekódolva, hogy a "fejesek" dolgába nem szabad beleavatkozni, a politikába nem szabad belekeveredni. De hát mi is az a politika? Érdekérvényesítés, nem más. Nem élünk vele, a szobácskánkból meg nem hallatszik ki, így azok képviselik a saját érdekeiket, akik éppen porondon vannak. Mondhatnánk, hogy intézzék el a politikusok, mert azért vannak, ők el is intézik. Csakhogy a politikusok, ha nem lakossági igényeknek alapján dolgoznak, akkor pártpolitikai érdekek mentén teszik ezt. Az meg nagyon nem a lakosság érdeke, mert távol áll tőle. Ezért vált olyanná a helyzet, hogy Magyarország a pártpolitikai, hatalmi csatározások kárvallottja lett. A rendszerváltás utáni kormányok nem közérdekeket szolgálnak, hanem pártérdekeket, a mindenkori ellenzék meg nem közérdekeket szolgál, hanem hatalmi érdeket, ami szintén - önös - pártpolitikai érdek. Megtehetik, mert nincsenek társadalmi felügyelet alatt, sem társadalmi megrendelések nincsenek, sem elvárások, sem számonkérések. Miért ne tehetné akkor a politikai elit azt, amit akar?

A Fidesz diktatúrája miatt "nincs mit tenni".

De sokszor olvasom, és hallom ezt! Előtte a "demokráciában" mit csinált a lakosság a közügyek tekintetében? Ugyanígy semmit. Mára már viszont ott tartunk, hogy lassan, még ha akarna is valaki bármit tenni, elfogy a lehetőség. Miért? Mert a Fidesz kiszorítósdit játszik, és azt profin csinálja. De ez nem a Fidesz bűne, mert az csak egy politikai párt, és mint olyan, neki ez a dolga. Ebben sincs semmi rejtély.

Egy politikai párt akkor jön létre, ha arra van társadalmi igény. Azt teheti egy párt, amit a regnáló hatalom számára megenged, törvényes keretek között lakossági igényeket generál, akciózik, szavazókat gyűjt. Meg pénzt. Viszont ha egy párt hatalomra kerül, akkor csak azt teheti meg, amit a lakosság számára megenged. Ha bármit megenged a lakosság, akkor a hatalom megtesz akármit. A "bárány párt" - ból is lehet pár év alatt "vérfarkas párt" lakossági kontroll nélkül. Ha senki soha nem mondja azt, hogy ezt már nem, stop, ezt tilos, akkor azt szabad csinálni. Amire azt mondja a lakosság, hogy "Nem!", abból nem lesz semmi. A net adó nem került bevezetésre, Schmitt Pál nem köztársasági elnök, és vasárnap is nyitva vannak a boltok. Ennyire egyszerű ez! A Fidesznek az az egyetlen hibája, hogy soha semmibe, és senkibe nem akad bele, ami megállítaná a szándékaiban, azok az apróságok, amikbe mégis beleakadnak, azok meg kevésnek bizonyultak.

És ne dőljünk már be az MSzP sírásának, hogy a hatalom megszünteti a fékeket, meg az ellensúlyokat. Dehogyis! A Fidesz csak a korábbi szövetségesét, az MSzP-t (a Puch - Simicska viszonyt el ne felejtsük, és meg ne bocsájtsuk) tette ki mindenhonnan. Egy országban a fékek és ellensúlyok az maga a társadalom, ami ha nem maga látja el a saját érdek képviseletét (közvetlen demokrácia), akkor képviselői útján (képviseleti demokrácia) teszi ezt. Illetve tenné, csak hát a képviselők, magukkal, egymással és a hatalom megszerzés/megtartás kábulatában vannak, így használhatatlanok.


Összefogás?

Nagyon támogatom, hogy vegyük már le a közbeszéd mindennapjairól ezt az "összefogás" szót, mert se értelme, se jelentése nincs. Sosem volt rá példa sem, hogy működött volna, mert nincs hozzá kulturális beágyazódásunk. Azt hiszem, a szocik találták ezt ki, hívószóként alkalmazták, de csak az volt a lényege, hogy szavazatokat kapjanak, más értelme nem volt. Valószínűleg a szocik megnézték a Társadalmi társasjátékok című vlogom, mert Molnár azt nyilatkozta, hogy az MSzP kivette a szótárából az "együttműködés" szót. (végre!)

A fejlődési pályára az "együttműködés" szó visz, ha megtöltjük tartalommal. Az együttműködés közös érdekek mentén történik, és többnyire sikerrel jár. Erre számos példa is van.

Sokan azt mondják az "ötletbörzéken", hogy valami újat kell kitalálni. Azt mondom, oké. El kell söpörni az eddigieket, és újat kell csinálni, ez is rendben van. Ahhoz, hogy tudjuk, hogy milyen újat csináljunk, ahhoz érdemes lenne elgondolkodnunk, hogy az eddigiek miért nem működtek? Odáig jutottunk, hogy a régiekben nem bízunk, az újaknak meg nem hiszünk, közben az ország legatyásodik, és jól körvonalazódik egy olyan totális diktatúra, amiből nem fogunk sérülés nélkül kimászni, ha nem avatkozunk közbe.

És itt van a lényeg, ami nem más, mint a beavatkozás a dolgok menetébe. Kevesen értik, hogy a Fidesz egy politikai párt, ami azért jött létre, mert volt rá társadalmi igény. Ellenzékben csak azt tehette, amit a mindenkori regnáló hatalom megengedett számára (nem mert közbelépni, mert hát "ez a demokrácia" ugyebár, no, meg az MSzP-vel az asztal alatt "pariban" voltak, mit is tehetett volna az MSzP?), hatalomra jutva meg csak azt teheti meg, amit a társadalom megenged megtennie. Ha bármit megenged a társadalom, a hatalom megtesz akármit, mindegy, hogy hogy hívják a pártot, és hogy hívják a mozdonyvezetőt. Ez a társadalmi megengedés ad teret annak, hogy a hatalom rohamos léptekkel éljen vissza a hatalmával, kiszorítva mindent, és mindenkit, az ellenállás lehetőségeiből. Amit nem engedett meg a lakosság, abban elakadt a Fidesz. Ahogy fentebb már említettem (de nem lehet elégszer) A Fidesz nem tudta a netadót bevezetni, Schmitt Pál nem köztársasági elnök, és nyitva vannak a boltok vasárnap. Ezek a társadalmi együttműködés sikerei. Minden más megvan, amit a Fidesz akart eddig, mert nem akadt bele semmi ellenállásba, ha igen, az kevés volt.

Az ellenzéki pártok miért nem hajlandók "összefogni" értünk? Csak is azért, mert nem értünk vannak, eszük ágában nincs közérdeket képviselni, ügyeket felvállalni, vagy ügyeket generálni, hanem a hatalom megszerzéséért, és csak egy kormánykerék van, amit jó egyedül forgatni, különben meg úgyis csak egy győztes lehet a választásokon. Osztozkodni macerás.

De kérdezem: Megengedi a társadalom az ellenzéknek, hogy havi milliókért a töküket lógassák a langyosba? Meg. Ha nincsenek társadalmi nyomás alá helyezve, hogy társadalmi érdekeket képviseljenek, és csak akkor ehetnek, akkor miért törnék magukat?

És azt hagyjuk, hogy a parlament, és a kormány - ellenzék hiányában - ne a közérdekeket szolgálja? Nyilván igen, mert társadalmi nyomás alatt nem mernék azt csinálni, amitől leszakad az ország. Itt jegyezném meg, hogy Orbán egyetlen európai országban sem volna képes előadni a mutatványait. Lengyelországban ugyan próbálja a kottáját játszatni az ottani kormánnyal, de majdnem minden húzásra háromnapos utcai demonstrációk vannak. A legutóbbi ilyen megmozdulás akkor volt, amikor a parlament kormánypárti elnöke kiutasított a teremből egy sajtószabadságot követelő ellenzéki politikust. Ugye látjuk a különbséget a magyar parlament, és a lengyel parlament, valamint a lengyel társadalom reakciói, és a magyar társadalom reakciói között?

A megoldó képlet egyszerű, bár tudom, hogy nehéz. Rá kell kényszeríteni a hatalmat a közérdek szolgálatára, az ellenzéket pedig a közérdek képviseletére. Ehhez még csak le sem kell váltani a Fideszt, mert ha kórházak épülnek, megélhetést biztosító bérekért dolgozhatnak az emberek, az oktatás közmegegyezés alapján működik, akkor akár a Fidesz maradhat is a hatalomban, mert ezek a dolgok nem a Fideszen múlnak, hanem a társadalom érdek érvényesítő képességén. Persze, ha hajlandó a társadalom közös érdekek mentén együttműködni. Ha nem, akkor nem áll az ország fejlődési pályára, és biztosan a totális diktatúra felé sodródik.

Mi a megoldás?

Közös érdekek mentén közös társadalmi együttműködés. A kórházi ellátatlanság miatt meghal a fideszes, az MSzP-s, a DK-s, az LMP-s, és a politikailag passzív is. A nyomor nem pártpolitikai hovatartozás kérdése, hanem égető társadalmi probléma.

Azért vannak ritkábban a parlamenti ülések, mert a választókörzetek nagyok, tudjon a képviselő többet a választók rendelkezésére állni. Közpénzből teszi, mert a havi illetménye, és költségtérítése mellett minden parlamenti képviselő, havi 360 ezer forintot (ez több egy átlag magyar család havi bevételénél) vesz fel irodabérlésre, hogy a választópolgárok rendelkezésére álljon.

131 kormánypárti képviselő van, 6 millió nem kormánypárti választó, aminek legalább a fele leszakadóban van. Ez a létszám elegendő, hogy mind a 106 választókörzetben tízezrek keressék naponta a kormánypárti képviselőt a parlamenti munkájáról be-, és elszámoltatni, valamint a jövőre nézve ajánlásokkal ellátni, majd azt is számon kérni, hogy mit intézett az ügyben. Téma van bőven a beszámoltatásra, mert a képviselő 90%-ban nem is tudja, hogy mit szavazott meg Orbán parancsára, a lakosság kárára (évi 360 törvényt, vagy módosítást szavaztak meg 2010 - 14 között). Mindaddig így lesz ez, amíg a gombnyomkodásnak semmilyen társadalmi következménye nincs. 

Ahhoz szoktattuk a képviseletre megválasztott politikusokat, hogy megköszönik a választók bizalmát, majd bemennek a döntéshozó fórumokra pártérdeket képviselni. Mi meg meg sem kérdezzük 4 évig, hogy egyáltalán mit is csinálnak, csak csodálkozunk, hogy egyszer csak megszűnik az ellátás, nem jövünk ki a bérünkből, a szomszéd nyugatra ment, amúgy meg kopogtat a végrehajtó, de ha szívrohammal még időben kórházba is jutunk, a folyosón halunk meg. Jól van ez így?

A frakciófegyelemmel az van, hogy ha minden képviselőt másnap tízezren keresnek, hogy hogy is volt ez a járadékcsökkentés, mi az, hogy nincs munkanélküli ellátás, meg lehet-e élni 40 ezres közmunkából, miért maradtak ki a védőnők a bérrendezésből, szükség volt-e újabb festményt venni 4,5 milliárdért, kéne pár CT berendezés, köszi, nem kell több stadion, mi ez a civil törvény, és sorolhatnám hosszan, akkor a frakciófegyelem is arra kanyarodna, hogy nincs több vaktában szavazás, következmények nélkül.

Ugyanezt az ellenzéki pártoknál bekopogva is meg lehet kérdezni, hogy intéztek-e már el valamit az életben? Ha nincs ötletük, akkor itt van pár, különben meg ne próbáljanak bizalmat kunyerálni legközelebb! NEReménykedj! Cselekedj!

Utószó:
Ezzel az írással a társadalmi felvilágosítást kívánom szolgálni, társadalmi párbeszédet indukálni. Minden megosztást megköszönök, de csak a teljes szöveg változtatás nélküli megosztásához járulok hozzá, a forrás megjelölésével!
Minden - a tárgyhoz kapcsolódó - kérdésre a nyilvánosság előtt nagyon szívesen válaszolok. További munkáim a Facebookon, és a Yuotubeon a #TársadalmiTerhesTorna hasteg alatt találhatók.

További párbeszédre a Szilveszter Natural facebook oldalon is lehetőség van!

Népszavazási kis káté (Állítások, és válaszok)

Tengernyi tévhit, tévedés, és csúsztatás kering a köztudatban a népszavazással kapcsolatban, ezek tisztázására foglaltam össze ezt a blogot. Célom, és szándékom a társadalom felvilágosítása, nem feltétlenül kell az állításaimmal egyetértened, az én világomban jól megférnek a párhuzamos igazságok. Ha egyetértesz velem, és tovább adod ezt a blogot, akkor sokat segítesz egy felvilágosult Magyarország felépítésében!

Ez a blog folyamatosan bővül, amiben segítségemre lehetsz, örülnék neki! Ha kérdésed, vagy állításod van, tedd fel bátran, mindenre szívesen válaszolok!

1. Állítás: „Az októberi népszavazás illegitim”

Válasz: 2010-ben a baloldalból való kiábrándulás, valamint a Fidesz sikeres hálózatépítő munkájának köszönhetően a Fidesz 2/3-os többséget szerzett a magyar Parlamentben. 2014-ben a lakosság közönyének, tájékozatlanságának, valamint az ellenzéki pártok képtelenségének, alkalmatlanságának, sumákolásának, pillanatnyi politikai haszonszerzésének köszönhetően, 2014-ben a Fidesz megtartotta hatalmi pozícióját, és folytatódott a hatalom bebetonozása. Mára már ott tartunk, hogy Orbán Viktor bármit megtehet, így felesleges, dolog azon rugózni, hogy az október népszavazás legitim-e, vagy sem. Tény, hogy a népszavazás október 2-án megrendezésre kerül, bármit is gondolunk róla.

2. Állítás: „Ha a lakosság nem megy el szavazni, az érvénytelen lesz, Orbán egyedül marad.”

Válasz: Orbán rendszer mára már önjáró, ha csak a Fidesz szavazói vesznek részt a népszavazáson, akkor is sikerként könyvelik el. A Fidesztől az sem áll távol, hogy törvényt módosítson, és onnantól nem a választásra jogosultak 50+ 1% részvételétől lesz érvényes a népszavazás, hanem elég lesz, ha a szavazatot leadók 50+1%-azonos szavazatot ad le az érvényességhez. Ez esetben 1 millió Fidesz szavazótól is lehet sikeres, érvényes a népszavazás.  Nem mellesleg gondolj arra, hogy a 2004-es évben a határon túli magyarok kettős állampolgárságáról történő parlamenti tárgyalás népszavazás sem lett érvényes, de a Fidesz győzelmet hirdetett, mert az igenek voltak többségben. Erre hivatkozva – már hatalomból – nem tárgyalásra vették a dolgot, hanem egyenesen kettős állampolgárságot szavazott meg a Fidesz 2/3-ad. A nemzeti konzultációra is egy millió válasz érkezett a 8 millióból, Orbán Viktor az emberek akaratáról beszélt, amikor a menekültek üldözését folyatta.  

3. Állítás: „ A népszavazás eredményét majd meghamisítják.”

Válasz: Igen, megtehetik, de csak akkor tudják az eredményt meghamisítani, ha szoros eredmény várható. Viszont ha az a közhangulat, hogy el kell menni szavazni, és igennel kell válaszolni, azzal képtelen a kormány mit kezdeni, pláne, ha az exit poll eredmények megerősítik a várható igen szavazatok túlnyomó többségét. A népszavazás ellen a legjobb eszköz a társadalmi nyilvánosság.  

4. Állítás: „Orbán Viktor arra készül, hogy kivezeti Magyarországot az EU-ból, ezért kell neki az érvényes népszavazás, és aki részt vesz benne, Orbánt segíti.”

Válasz: A népszavazás lehet érvényes, és lehet érvénytelen, lehet érvényes „Nem” szavazati többséggel, lehet érvényes „Igen” többséggel. Orbánt a „Nem” szavazatok többsége segíti, akár érvényes lesz a népszavazás, akár nem. Az egészen biztos, hogy a Fidesz hálózata működik, és fegyelmezetten részt vesznek majd a szavazáson, „Nem” válasszal.

5. Állítás: „Aki demokrata, az otthon marad. Aki otthon marad, az Orbán rendszer ellen szavaz, az EU-ban maradás mellett.”

Válasz: Aki demokrata az, aki a részvételével működteti a demokratikus intézményt, a népszavazást. Aki otthon marad, az egyszerűen kizárja magát a demokráciából.

6. Állítás: "Nem szavazok igennel, mert akkor több menekült jön az országba! Én nem akarok idegenekkel együtt élni!"

Válasz: Senki sem akar. Ez a népszavazás nem jár törvényhozási kötelezettséggel, ebből is látszik, hogy nem normális népszavazás, mert normális esetben a referendum azért van, mert a nép döntését a Parlament köteles törvénybe iktatni, ez esetben pedig erről nincs szó.
Ha már törvényalkotás: Teljesen felesleges az Orbán -kormánynak olyan törvényt alkotnia, hogy nem fogad menekülteket, ha meg az igen szavazatok győznek, olyan törvényt biztosan nem hoznak majd, hogy kérik az EU-t nem magyar állampolgárok betelepítésére.

7. Állítás: (facebook hozzászólás, idézem) "Ha elmegyünk szavazni, akkor összejöhet az 50% és érvényes lesz a népszavazás. Tudjuk, hogy a Fidesz szavazók elvakultak, ostobák. nem gondolkodnak és a nem-re fognak szavazni és tényleg nyerni fog Orbán"

Válasz: Érdekes, hogy senkinek nem jut eszébe, hogy az érvényes, és eredményes népszavazás lehet az igenek győzelme is. 

A Fidesznek csak 2 millió szavazója van, ha megfeszülnek sincs több. Az ellenzéknek is 2 millió szavazója van. A két táborral már érvényes a népszavazás. A magyar társadalomban van 4 millió pártpolitikailag passzív szavazó, akikből csupán 1 millióval kellene megértetni ennek a népszavazásnak a fontosságát. 

2 millió kormánypárti nemmel szemben lenne 2 millió ellenzéki, és 1 millió lakossági igen. Ez szimpla matek, és egy csepp megértése a dolgoknak, az eredmény lehetne 

Kormány 2 : Józan ész 3

Találkozzunk az oldalamon, beszélgessünk!

https://www.facebook.com/SzilveszterNatural/

A fociból is tanulhatnánk, de abból sem akarunk.

A magyar társadalom befelé forduló, paternalizmusra vágyó, infantilis viselkedésű társadalom. Ezt a Tárki mérte 2009-ben, még mielőtt bárki a torkom harapná, és reprezentatív kutatási eredmény.

Kijutottunk az Európa Bajnokságra. Nagy eredmény, de nem tudunk neki örülni mindannyian igazán, mert gyerekes módon azt keressük ismét, hogy mitől nem lehet neki örülni. Az EB sikerünkben benne van a paternalizmus (mint ahogy mindig mondjuk: „jöjjön már valaki, aki az élére áll, és megmondja, mit csináljunk”), nem magunk intéztük el a dolgot (mint ahogy a történelmünkben semmit sem), hanem jött egy német, aki megmondta mit kell csinálni. Megcsináltuk, mert amúgy képesek, és alkalmasok vagyunk, csak épp ha senki nem kontrollál, akkor egymás kicsinyes hülyeségétől nem jutunk előbbre, mert gáncsoljuk egymást. Valóra vált a vágyunk, tényleg jött valaki, és megmondta, mit kell csinálni. Így már sikerült, mert nem volt senkinek „jobb ötlete”, amit harsoghatott volna, és ha nem úgy van, akkor durcásan hátat fordít az egésznek.

Évtizedek óta nem volt nemzetközi futball sikerünk, most végre van, de erre is infantilis módon reagálunk. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy más sportágakban valóban sikeresek vagyunk, de az máskor nem érdekel minket, csak most, amikor a focival szembe lehet állítani, hogy miért nem kell a foci sikereknek annyira örülni.) Messze nem a lényegre figyelünk - csak úgy, mint a gyerekek-, mert nem vesszük észre, hogy a magyar társadalom fejlődési pályára állásának mintája zajlott a szemünk előtt. Annyi volna a dolgunk, hogy elcsendesedünk egy kicsit, és megnézzük, mi is történik valójában.  Ezt a mintát kellene átültetni minden társadalmi intézményünkbe, a társas kapcsolatoktól, az állam működtetéséig bezárólag. Ez nem más, mint az, hogy közös érdekek mentén együttműködünk. 

A magyar társadalom égető problémái nem a rendszerváltás óta léteznek, és a megoldást sem a mai Magyarország területén kell keresni. Elfogadhatnánk végre egy irányelvet, ami működik, számos országban van példa a működő társadalmakra, csak le kellene másolni. Csak hagyni kellene valakit szóhoz jutni, aki ismeri a társadalom valós problémáit, és tudja is a megoldást, csak úgy, mint a német szövetségi kapitányunk a foci világába vezető utat. 

Be kellene fogni végre az okoskodó, mindenkinél minden jobban tudó szánkat, és hagyni kibontakozni azokat, akik a magyar társadalom sikeréért dolgoznak, csak úgy, mint ahogy a nemzeti válogatott. Félre kellene tenni a különbségek keresését, és egyként támogatni mindentől függetlenül a csapatot, mint ahogy tették azt a szurkolni hajlandók attól függetlenül, hogy jobbosok, balosok, liberálisok, vagy fradisták, újpestisek, vagy amúgy nem érdekli őket se a foci, se a politika.

  

Ja! Hogy mondajak példát is, mert biztos, hogy nincs ilyen. Van, csak a nagy hőbörgésben nem vesszük észre. Senki ne mondja, hogy nincs 200 tisztességes ember Magyarországon, akiket a parlamentbe lehet küldeni, vagy nincs egy tucat szakember, akik a gazdasághoz, joghoz, kultúrához értenek, akikből tisztességes kormánya lehetne Magyarországnak.

Ezt a lehetőséget megint kihagyjuk, pedig működő társadalmi példa volt előttünk. Az értelmes gondolkodást ismét elfolytja az oktalan óbégatás pro, és kontra. Semmi újat nem kell kitalálni, minden le van írva. Az is, hogy mitől vagyunk ilyenek, és mióta, és az is, hogy mi a megoldás a problémáinkra, ami kivezetne az évszázados kultúrán mókuskerekéből. 

Infantilizmus ez? Igen az! Teljesen felesleges sérüléseket okozunk egymásnak olyan témákon acsarkodva, aminek semmi köze nincs semmihez. A focinak a kórházakhoz, a gólörömnek Orbán dicsőségéhez, a szurkolók felvonulásnak a nacionalizmushoz, de azért mi jót dagonyázunk a sehová sem vezető sárdobálásban. Ha azt kérdezem bárkitől, hogy tudja-e, hogy miért csináljuk, akkor arra nincs válasz. Rosszabb esetben elkezdi sorolni az agymosást, a birkázást, a háttérhatalmazást, a diktatúrázást, vagy valamelyik betanult mantrát. Ezeknek semmi köze nincs a valós problémáinkhoz. Az egónkból kellene lefaragni, szembenézni azzal, amit évszázadok óta csinálunk egymással, egymás ellen, és rájönni, hogy ha abbahagyjuk, akkor az máris fél siker. Nem összefogás kell, mert arra nincs hajlandóságunk, és példa sincs a történelmünkben, hanem együttműködés kell, annak sikerére pedig számos jó példa van akár az elmúlt évtizedekben is. Nem élhető Magyarország kell, mert élni a gödör alján is lehet, hanem működő Magyarország kell, amiben jogbiztonság, és létbiztonság van. Ha közösen együttműködünk, lehetünk olyan ország, mint bármelyik nyugati állam. Ők ott nem okosabbak nálunk, nem különbek, egyszerűen csak többnyire együtt csinálják az élet dolgait és együtt élvezik annak gyümölcseit. Hogy mi miért nem csináljuk? Babits szerint egyszerűen csak azért, mert nem akarjuk.

Ha kérdésed van, gyere, beszélgessünk, keress a Facebookon!

Szilveszter Natural

Mentsük meg a demokráciát! (Társadalmi vitairat)

Kik vezetnek minket? Kik vezetik az országot, és mondják az irányt, amivel a meghatározzák sorsunkat? Az új kor nagy vívmánya alapján, azok az emberek, akiket megválasztunk magunk közöl, a döntéshozói posztokra.

                       
Popper Péter egyik előadásában idézte Dr. Pető András szavait (igen, a Pető Intézet névadója), miszerint „Főorvosnak, költőnek, és papnak senkit nem lehet kinevezni.” Mekkora igazság, nem? Valakiben vagy megvan a képesség, és alkalmasság a feladatra, vagy nincs – eltekintve attól, hogy a főorvosi kinevezés már rég nem feltétlenül az alkalmasságról szól, hanem a kapcsolatokról.

Bárki kikiálthatja magát költőnek, aki írni tud, és bárki kikiálthatja magát papnak, aki el tudja hitetni az emberekkel, hogy kapcsolatban áll a természetfelettivel – és ezt meg is teszik sokan – de előbb-utóbb lelepleződnek, és kikerülnek a figyelem középpontjából. Remélhetőleg az előtt, hogy komolyabb károkat okoznak a társadalomban.

De lehet-e vezetőt kinevezni? Bizonyára lehet, mert azt csináljuk, és demokráciának hívjuk ezt a felelőtlen társasjátékot. Sajnálatos tény, hogy ami történik demokrácia címszó alatt, azt mint „világ rendjét” fogadjuk el, és eszünkbe sem jut felülvizsgálni a bevett gyakorlatokat. Nem magát a választás intézményét, hanem azoknak az embereknek a közszereplését, akik egymás előtt tolonganak a hatalomért. Számunkra teljesen ismeretlen emberekre bízzuk rá a sorsunkat, és gyermekeink jövőjét, anélkül, hogy utánajárnánk ki is az az ember, akire szavazunk, és mitől is lenne alkalmas a feladatára. 

Az ősközösségekben a közösség vénei ültek tanácsot, hogy a közösség ügyeiben döntsenek. A koruk, élettapasztalatuk alapján váltak méltóvá a posztra, a közösség pedig elfogadta a tanács tagjait, a döntéseket pedig érvényes, hiteles, mindenki számára betartandónak tartották. A vének tanácsa rendszerint olyan idős emberekből állt, akik kellő tudással rendelkeztek már az élet dolgairól, ezáltal váltak méltóvá a közösség irányítására.  

A feudalizmusban a születés, és társadalmi státusz volt meghatározó, a király Istentől eredeztetett hatalma alapján uralkodott, a helyi ügyekben pedig a nemes származás is elég volt, a lokális ügyekben való döntéshozatalra. Mindenképpen vagyon, és társadalmi státusz kellett a döntéshozatali pozícióhoz.

A modern kor vívmánya a demokrácia, amiben megpróbálunk szembe menni minden evolúciós / tradicionális / gazdasági, és sok másféle törvényszerűséggel, az értelem hatalmára hivatkozva. Szembe megyünk a természet rendjével is, amikor arra törekszünk, és azt hangoztatjuk, hogy minden ember egyenlő. Sosem volt így, sosem lesz így. Talán a történelem előtti ősközösségekben még működött is az egyenlőség, meg a közös munkamegosztás, de abban a pillanatban, amikor valamelyik ősember kitalálta, hogy „ez az enyém”, és bunkós botjával „elhitette” a többiekkel, hogy ez így van, na, azóta megszűnt az emberek közti egyenlőség elve, a javak elosztása, és birtoklása hierarchikus formát öltött. Ez bizony sok tízezer évvel időszámításunk előtt történt, és sok tízezer évig működött így. 

Csak „most”, a XIX. sz. végére kezdett el az „értelem” olyan szintre emelkedni, hogy a világ tudósai a társadalmi változások következtében kitalálták, hogy lehetséges a természet rendjével szembemenni, és egyenlővé tenni az embereket. Hadd ne soroljam az „izmusokat”, majd az „ellenizmusokat” világ konfliktusokat, és forradalmakat, amik az „emberi egyenlőség” eszméje okán történtek. Franciaországban egyszerűen lefejezte a nép az uralkodóit, Európa keleti felében börtön, internálás, munkatábor, kivégzés színesítette a folyamatot.

Itt maradtunk hát uralkodók nélkül, és megpróbáltuk kézbe venni a saját életünk irányítását. Ugyanúgy konfliktusos lett az uralkodók nélküli világ úgy nyugaton, mint keleten, de némi háborús átrendeződés után stabilizálódni látszott a helyzet pár évtizedre.

A demokrácia válságát az utóbbi években kezdjük csak tapasztalni. Amíg tartott a gazdasági jólét, addig nem is nagyon foglalkoztunk az erőviszonyokkal, de az utóbbi gazdasági hanyatlás felébresztette az ösztönöket, hogy valahogy mégis csak a radikalizmus, a diktatúra (ha úgy tetszik a „természet rendje”) váljék uralkodó eszmévé. Terjed a náci eszme szerte Európában!

Mi lehet ennek az oka? Úgy vélem, mindenképpen az, hogy a nagy közös társasjáték elkanyarodott az eredeti küldetésétől (céljától), a népképviselet kikerült a fókuszból, a biznisz, a haszonszerzés, a hatalomvágy vette át a vezető szerepet, kevesek hasznára, sokak kárára. Jól jár a „felső tízezer” (a gazdasági felmérések ezt alátámasztják), a lakosság nagy része pedig egyre inkább lecsúszik egzisztenciálisan. 

Gondoljunk csak bele, amíg az ősközösségekben az idős kor, az élettapasztalat határozta meg a döntéshozói szerepkörre alkalmasságot, majd a feudalizmusban a vagyon, és a társadalmi státusz, addig a demokráciában szinte semmi hasonló előfeltétele nincs annak, hogy valaki a legfőbb döntéshozói szerv tagja legyen. Az egyenlőség elvén bárkinek lehetősége nyílik, hogy hatalmi szerephez jusson, ez manapság csak pénz kérdése. Igen, a pénz az egyetlen mozgatórugója csupán az előmenetelnek, de az az óriási különbség a régi időkhöz képest, hogy az a pénz nem a hatalomra pályázó pénze, hanem a kapcsolatrendszer során adódik össze. Kisebb részben támogatói adományok, valamennyi rendszertámogatás (állami dotáció) is van benne, de a legjavát a gazdasági támogatók, mecénások adják össze. Az anyagi támogatás nincs ingyen, annak nagy ára van, a győztesnek vissza kell fizetnie a támogatást állami, önkormányzati megrendelések, üzleti lehetőségek formájában. A mecénások a markukat tartják (rosszabb esetben követelnek, és zsarolnak), ezért a hatalom politikai döntéseket hoz, nem pedig a közjavát szolgáló, racionális döntéseket. (Sajó András Az állam működési zavarainak társadalmi újratermelődése című esszéjében részletesen leírja ezt a folyamatot.)

Attól tartok, hogy a demokrácia intézményének haldoklására rossz döntést hoz a lakosság, és az ügyek rendbetétele helyett hatalomra engedi a radikális eszméket, ami megöli a demokráciát. Csúnya hiba lenne „adni egy esélyt” nekik. Nem sorolom a radikalizmus hátulütőit, sem az ezzel kialakuló állami, vagy nemzetek fölött átívelő terror hozadékait, mert a megoldással akarok foglalkozni.

Azt állítom, hogy nem a döglődő demokráciát kell lebontani, és helyet adni a „rendpártiságnak”, hanem a demokrácia intézményét kell meggyógyítani, újragondolni, feléleszteni, amíg nem késő. Még nem késő, bár az idő szorongat, mert a radikalizmus egy idő után nem kér engedélyt semmire, hanem az életünkre tör, megnyomorítja, és elveszi azt. 

A demokrácia beteg. Degenerálódott, elaljasult, megfertőződött. Tünetei ennek a korrupció, a gazdasági háttéralkuk, az égető problémák ügyében a cinizmus, a töketlenkedés, a mellébeszélés, a sumákolás, a magyarázkodás, az okok kivetítése, a mások hibáztatása. A mindenkori hatalom az előző hatalmak útját járja, belterjessé vált, és annyira leköti a saját biznisze, hogy teljesen eltávolodott a hétköznapi élet-, és a választók ügyeitől. Áthidalhatatlan szakadék tátong a hatalom (vele együtt a politikai ellenzék) és a választópolgárok között. Nem csak anyagi értelemben, hanem erkölcsi értelemben, jogok, kötelességek, lehetőségek terén is. A demokrácia a nevében jelzi, hogy a hatalom a népé, erről igazából nem beszélhetünk, mert soha nem próbáltuk a kezünkbe venni az irányítás, és közös felelős döntéseket hozni országunk ügyeiben. Egyszóval a demokrácia, mint intézmény vált működésképtelenné, ami a radikalizmust, mint választható alternatívát engedte előtérbe. 

VAN MEGOLDÁS!

Gyökeresen meg kell változtatnunk a gondolkodásunkat, és a közügyeinkhez való hozzáállásunkat. Fel kell ismernünk, hogy akik vezetővé kiáltották ki magukat, és bizalmat kaptak arra, hogy ügyünket képviseljék, és sorsunkat irányítsák, alkalmatlanok, hiteltelenek, megfertőzöttek, és ezért (is) képtelenek a feladatuk ellátására. Fel kell ismernünk, hogy a vezetőink képtelenségét, és alkalmatlanságát figyelmen kívül hagytuk, bálványimádásból, vagy személyi kultuszból tapsikoltunk nekik a semmit mondásukra, biztattuk, és újra megszavaztuk a semmit tevésre, a nulla eredményekre. Munkájukat nem követtük alapos figyelemmel, szemet hunytunk égbekiáltó hibáik, részrehajló, és korrupt magatartásuk felett, ígéreteiket nem váltattuk be, az elmaradt dolgok megvalósítását nem kértük rajtuk számon. Oda vezetett ez, hogy mára már csak nagyon kevesek bohóckodásává, cirkuszai színhelyévé silányult a demokrácia intézménye, amitől a társadalom java része megundorodott, hányni van kedve tőle. Elfordult a lakosság a közügyektől, és a maga világába zárkózott. Bizony, ahol az okosok engednek, ott az ostobák uralkodnak.

Közös döntéseket kell hoznunk, a korrupcióba, gátlástalan közpénzes bizniszekbe süllyedt politikai elitet el kell távolítani a hatalomból, és meg kell akadályozni, hogy mindenféle léhűtő, semmirekellő ember a döntéshozó hatalomba kerülhessen, csak mert valakinek a valakije, támogatottja, vagy várományosa.

Hogyan dönthetne bárki is úgy felelősségteljesen a lakosság sorsáról, aki igazából soha nem vett részt a társadalomban, az egyetem padjából mindjárt az országgyűlés padjaiba ülhetett, és ott is van 26 éve?  Hogyan tud bárki felelősen dönteni a Munka Törvénykönyve ügyében, munkavállalói, vagy munkáltatói jogok kérdésében, ha egyetlen percig munkahelyen termelő, vagy más fizikai munkát nem végzett? Vagy azt gondoljuk, hogy szociális ügyekben dönthet bárki úgy, hogy egy percet sem dolgozott segélyszervezetnél, vagy bárhol önkéntesként, sosem volt segélyre rászorulva, sosem kellett munkabért beosztania, mert a pénz mindig csak úgy jött, és mindenre elég volt? Aligha!

Azt kell mondanom, hogy SAJNOS(!) egyetlen megoldás van arra, hogy elkerüljük a radikalizmus térnyerését, amivel aljas terrorba sodródunk, az pedig az, hogy levetkőzzük az évszázados gondolkodási mechanizmusainkat, és elindulunk a fejlődési pályán. Ha túl akarjuk élni, akkor szóba kell állnunk egymással, beszélnünk kell egymással, és közös kulturális normákban kell megegyeznünk. Számon kell kérnünk együtt közösen a vezető politikai elitünket úgy a hatalomban, mint ellenzékben a munkájukról, döntéseikről, elért eredményeikről, és szembe kell állítanunk az alkalmatlanokat a saját alkalmatlanságukkal. 

Óvjon a sors a demokrácia zászlaja alatt elkövetendő barbarizmustól!!!! NEM lefejezés, felakasztás, bebörtönzés, meg vagyonelkobzás kell!!!!!!   Az kell, hogy az alkalmatlan ingyenélő embereket el kell küldeni a közéletből, és meg kell akadályozni, hogy a továbbiakban rontsák a társadalmunk életesélyeit!

Meg kell egyeznünk abban, hogy csak olyan embereket választunk sorsunk irányítójává, akit ismerünk, vagy megismerhető az alkalmassá tevő munkássága!   

Meg kell egyeznünk abban, hogy akiket megválasztunk, azokat soha egyetlen pillanatra sem tévesztjük szem elől, a kezünket a zsebükön tartjuk, hogy soha abba senki egyetlen fillér megvesztegetést ne tehessen bele, és maguknak csak olyan juttatásokat szavazzanak meg, amit a lakosság jóváhagy. 

Meg kell egyeznünk abban, hogy döntéshozóinknak jó módban kell élnie, hogy korrupcióra ne vetemedjenek, de tudomásukra kell hoznunk, hogy a juttatásuk a szolgálat bére, abból kell megélniük, abból kell gazdálkodniuk, mint minden hétköznapi embernek, akiknek a sorsát döntik el. 

Meg kell egyeznünk abban, hogy akiket döntéshozóknak megválasztunk, számon kérjük rajtuk a közösségért végzett munkájukat, és a döntéseik eredményét! Aki szolgálni akarja a lakosságot tisztában kell lennie, hogy ha rossz útra téved, százezrek ordítják majd az arcába: „Hazudsz! Takarodj!”

Meg kell egyeznünk abban, hogy a mi életünk nehéz, az ügyeinket képviselni, sorsunkat irányítani nem kalandtúra, nem luxusüdülés, hanem kőkemény szolgálat. 

Meg kell egyeznünk abban, hogy cselekszünk megmaradt jogaink alapján, és nem magyarázkodunk, nem a kibúvót keressük, nem másokat hibáztatunk az elmúlt évtizedekért. Be kell látnunk végre, hogy hibásan döntöttünk eddig, amikor nem vettük kézbe a saját sorsunk irányítását, nem kontrolláltuk a vezető politikai elitünket. 

Legyen ennek a korszaknak vége!

Minden kérdésre válaszolok, gyere, beszélgessünk!

Nagy Szilveszter

https://www.facebook.com/SzilveszterNatural/