A politika idő

Azoknak szól most ez a blog, kik azt hiszik, hogy távol áll tőlük a politika, és azt mondják, utálatos, és nem foglalkoznak vele. Ők ezt a pártpolitikára értik elsősorban. Mi másra, hiszen mindenkinek vannak érdekei, és többségében tesznek is azért, hogy az érdekeik érvényre jussanak. Ugyan ki ne akart volna már mástól valamit, ki ne akart volna már valakitől valamit, vagy valakit rávenni valamire. Feleségek a férjektől, férjek a feleségektől, gyerekek a szülőktől, beosztottak a főnökeiktől, mind – mind akarunk valakitől valamit. Ha más nem, a zöldségesnél szebb gyümölcsök egy kedves mosollyal megelőlegezve. Ha vásárolunk a piacon, az az érdekünk, hogy olcsóbban vásároljunk, az eladónak az az érdeke, hogy drágábban adjon el, így hát alkudozunk a piacon, ahol érdekek ütköznek. Jobb esetben kompromisszum születik, mindkét fél visszább vesz az érdekeiből, és valahol fél úton találkoznak. Ez a politika.

A pártpolitika is hasonló elven működik elvileg, csak az idők folyamán megtelt gusztustalanságokkal, félreértésekkel a tekintetben, hogy mi is az a politika, és mire is való az egyáltalán. Így aztán csak a legelvetemültebbek gyakorolják a politikát, az "agymosottak" pedig birkaként követik őket – gondoljuk.

A közpolitika olyan, mint az idő, hatással van ránk, ha akarjuk, ha nem. Öregszünk, csúnyulunk, eljár felettünk az idő, ha akarjuk, ha nem. Nos, a politika is pont ilyen. Hatással van ránk, ha akarjuk, ha nem. Az árak, a bérek, a nyugdíjak, a társadalombiztosítás, a munkanélküliség, az el -, és bevándorlás, a közállapotok, a menetrend, az állami szolgáltatások mind – mind politika, és ha hátat fordítunk neki, akkor az még megy a maga útján, és bekeretezi az életünket, döntések tucatjai születnek a beleegyezésünk nélkül. Valóban nem egyeztünk bele, de távolmaradásunkkal jóváhagytuk magát a döntést is, meg azt is, hogy azok az emberek döntsenek a fejünk fölött rólunk, akiket nem is ismerünk, ők sem ismernek minket. A hatalommániásoknak még meg is könnyítjük az életét azzal, hogy nem kell nekünk válaszolniuk, egyszerűen semmilyen akadályt nem gördítünk a sokszor esztelen, és minden tekintetben káros döntéseik elé.

A politika működésével majd később foglalkozom, szeretném azt is megértetni, hogy mi is az a politika, és hogyan is működik. Most csak egy párhuzamot szeretnék mutatni az idő, és a politika között, hogy azt érthetővé tegyem, hogy fontos a közpolitikával foglalkozni. 

Hogy állunk az idővel? Jellemzően az mindig kevés. Azt szoktuk mondani, hogy az idő pénz, és azt látjuk, hogy akinek sok pénze van, annak kevés ideje van, szinte élvezni sem tudja a vagyonát, mert lót- fut. Valószínű, hogy vagy a még több pénzt hajtja, vagy fut a pénze után. Akinek meg nincs pénze, az többnyire ráér, csupán az idejét tölti el valójában lényegtelen dolgokkal, de azt annyira besűríti, hogy sosem ér rá. Valójában a fontos dolgokra nem marad idő. Gyermeknevelés, orvosi kezelés, tanulás, fejlődés, barátság, pihenés. A hasznos időtöltés mindig nyereséggel jár, akár pénzbeli haszon, akár lelki haszon. 

Hankiss Elemér az egyik könyvében arról írt, hogy a közügyekről leszoktattak minket, és ebben igaza is van. „Nem az én dolgom” szoktuk mondani, és ez így van a kátyú tekintetében az úton, vagy amikor áll az esővíz a járdán, ha van egyáltalán járda, és sok minden más esetében, ami kellemetlen, gyakran elviselhetetlen, de hát „mit tehetek én?” – kérdezzük a vállunkat vonogatva. Azt tehetjük, hogy elgondolkodunk azon, hogy mi is az a civil kurázsi, és hányadán is állunk vele? Rossz hírem van, nagyon rosszul állunk vele, és itt már másra nem mutogathatunk, mint magunkra. Ez ugyanis a mi dolgunk. A lakóközösségé, az utcai szomszédoké, a környéken lakóké, a kerület polgáraié, a városi lakosságé, a megyei polgároké, az ország állampolgáraié. De hát mi ugye nem foglalkozunk a politikával, mert az sáros, korrupt, hatalmaskodó, és sorolhatnám. Tényleg az, de nem magától lett ilyen, hanem ilyenné vált az által, hogy senki nem foglalkozik vele, nem kéri számon a politikát, hogy mi is történik valójában. Persze, hogy egy ellenőrizetlen folyamat elsilányul, elkorcsosodik, és csak a maga hasznát keresi. A kert is elgazosodik, a virág is elszárad, a vas elrozsdáll, a politika elkanászodik, mint ahogy az idő is elszáll.

Igazából nincs okunk arra, hogy legalább kis időt ne foglalkozzunk a közállapotokkal, ne igyekezzünk az érdekképviseletet egy kicsit gatyába rázni. Ha valaki történetesen bejönne a lakásunkba, enne a hűtőnkből, majd kivenné a tévé távirányítóját a kezünkből, hogy átkapcsoljon oda, amit nézni akar a fotelunkban ülve, vajon nem kitessékelnénk a lakásunkból? Biztos vagyok abban, hogy igen, még pár keresetlen szót is intéznénk hozzá. Ha pedig ez az idegen ugyan nem jön be a lakásunkba, de a szavazógombjával eldönti, hogy kevesebb étel legyen a hűtőnkben, eldönti, hogy milyen legyen a tévéműsor, mennyi pénzünk legyen, akkor talán nem éri meg megkeresni, és elbeszélgetni vele?

Nos, az idő halad, és ha nem állítjuk meg a közpolitikai folyamatokat, akkor az lesz, hogy nem mi tessékeljük ki a lakásból az idegent, hanem ő bizonyítja majd be, hogy a mi lakásunkban joggal tartózkodik, és örüljünk, ha az előszobában meghúzhatjuk magunkat a padlón, de takaró már nem jár!

Nos, megéri?

Még több Szilveszter Natural a Facebookon: https://www.facebook.com/SzilveszterNatural/