Összefogás? Kivel?

Gondolkodom, ahogy minden nap teszem. Akik nem akarnak velem együtt gondolkodni, nyugodtan görgessenek tovább, majd nekik mindjárt felteszek valami képet, hogy legyen mit nézegetni. :)

Arról van szó, hogy - társadalmi felvilágosítás hiányában - nem értjük, hogy mitől nem működnek a magyar társadalmi intézmények sem a közigazgatás, sem a társadalmi intézmények ( barátság, emberi kapcsolatok, család, szomszédi viszonyok, és ilyenek) tekintetében.

Vannak törekvéseink arra, hogy történjen valami, de leginkább ez a törekvés megmarad a kívánságlistán, a cselekvésekben nem nagyon tükröződik, hogy valóban tennénk is valamit.

Nos, az van, hogy minden próbálkozás, és kezdeményezés teljesen felesleges, addig, amíg nem vagyunk magunkkal, és egymással tisztában.

Hankiss Elemér könyvéből idézek (Társadalmi csapdák és diagnózisok):

"Egy 1979-ben lefolytatott értékszociológiai vizsgálat során megpróbáltuk felderíteni többek közt azt, hogy milyennek látják az emberek önmagukat, és milyennek látják embertársaikat."

Itt egy apró gondolat részemről, csak hogy világos legyen a dolog, amire fel akarom hívni a figyelmet. Magunkra! A kutatás 1979-es, a kádári korban, amikor sem Gyurcsány, sem Orbán, sem a Jobbik még nincs hatással senkire, és semmire. 1979 bőven az az év volt, amit sokan visszasírnak.

Folytatva az idézetet: "Nagy általánosságban az derült ki, hogy az emberek önmagukat többnyire "segítőkész", "jó szándékú", "önzetlen", "nyílt", "tapintatos", "béketűrő", "családszerető", "együtt-érző", "figyelmes", vagyis alapvetően szociális beállítottságú, szociális érzelmű embernek tartják, embertársaikat  viszont meglehetősen "önző", "anyagias", "képmutató", "gőgös", "erőszakos", "rosszhiszemű", "garázda", "modortalan", vagyis alapvetően antiszociális beállítottságú embereknek. Az átlagosan 5-6 órás interjúk során se nagyon sikerült rávenni őket, hogy önmagukban antiszociális tulajdonságokat fedezzenek föl, másoknál annál érzékenyebbek voltak ilyesmire."

(...)

"Az, hogy ha vizsgálatunk eredményeit általánosítanánk az egész társadalomra (s ez kisebb - nagyobb korrekcióval valószínűleg jogosult volna), akkor ahhoz a furcsa paradoxonhoz jutnánk, hogy tíz millió csaknem teljesen pozitív ÉN - kép áll szemben tízmillió csaknem teljesen negatív Ő - képpel, s kirajzolódnának előttünk annak a manicheisztikus ember - s világszemléletnek már - már mitikus körvonalai, amelyen belül az ÉN -ek szociális érzelmű Szengyörgy- serege önmagával áll szemben az ŐK antiszociális sárkányseregével."

Ez lehet az alapvető oka annak, hogy a magyar társadalom nem tud, nem képes fejlődési pályára állni, akármennyien, akármikor kiáltják az "Összefogást - összefogást!"