Rajtam kívül sok szakembernek
feltűnt már, hogy a társadalmi trendek rossz irányba haladnak. A nem
szakemberek csak szimplán érzik, hogy baj van.
Kutatásaim kezdetén az volt a
feltevésem, hogy a rendszerváltozáskor hibáztuk el, nem jó utat választottunk, de
a hiba benne volt a választás lehetőségében, hiszen fogalmunk sem volt, hogy
merre induljunk el, mi magyarok, amikor véget ért egy negyven éves központi
hatalom uralkodása.
Pár év alatt el kellett vetnem
ezt a feltevésem. Nem, nem a rendszerváltáskor hibáztuk el az útválasztást. Sok
évszázados kulturális hagyományaink alapján döntöttünk, úgy, hogy nem veszünk
rész a változtatásokban, inkább hagytuk a dolgokat megtörténni, és igyekeztünk
túlélni mindig azt, ami jött. Évszázadok óta a túlélésre játszunk, a „majd lesz
valahogy” –ra, és igyekszünk kiskapukat keresni a saját hibás döntéseink
hozadékain. Elméleteket gyártunk, hogy „volt már ennél rosszabb is, és azt is
túléltük”. Nem véletlenül írta Babits 1939-ben, hogy a magyarra az jellemző,
hogy minden lát, mindent tud, de semmire nem csodálkozik rá, semmi nem imponál
neki, és inkább csak legyint: „Ez is valami?”
Mindezeket csak azért mondom,
mert most sem látjuk a megoldást, és nem is gondolkodunk rajta. Ugyan minek,
hiszen, a holnap legyen a maga baja, a mát kell túlélnünk. Nem vesszük észre,
hogy a holnap – amikor cselekedni akarunk – sosem jön el, ma meg nincs idő
cselekedni, mert a túléléssel vagyunk elfoglalva. Nem a dolgok megváltoztatásába
fektetünk energiát, hanem a hozadékok túlélésébe.
A mindennapi életünk
megnyomorítójától fordulunk el utálkozva, a politikától. Azt hisszük, hogy a
politika az sáros, bűnöző, hazudozás. Igen, a pártpolitika az, mert a benne
szereplők azzá silányították. De nem úgy a politika, mint az érdekérvényesítés
eszköze. No, arról fogalmunk sincs, mi lehet, mert sosem próbáltuk, csak mint
erényt lobogtatjuk: „én nem politizálok!” Ha nem politizálsz, nem képviseled a
saját érdekeid másokkal együttműködve, akik ugyanúgy éhen halnak, mint te, mert
ők sem politizálnak.
Szintén Babitsot idézve, a
magyart nem a képességei hátráltatják a fejlődésben, hanem az akarata. Erre
napjainkban ezer példa látható, pedig nincs más esélyünk a fejlődési pályára
állásban, mint az akarat. Akarnunk kell együttműködni. Nincs más választásunk.
Még nem késő, csak minél tovább
várunk, halogatjuk, annál rosszabb helyzetből kell megoldanunk a problémáinkat.
Óriási kérdés, hogy akarjuk-e, tudjuk-e, képesek vagyunk-e képviselni saját
érdekeinket úgy a magánéletben, mint a közéletben? A válaszom egyértelműen: Nem!
Sem képesek, sem alkalmasak nem vagyunk rá, mert alapvető hiányosságaink
képtelenné tesznek erre. Nem vagyunk a tudás, és tájékozottság birtokában, és
hiányzik belőlünk a tájékozódási akarat, az igényesség, és elhülyéskedünk
valami olcsó poénnal minden lényeges dolgot, ami inkább sírni való, mint
vicces. Azt mondjuk, nem baj, ha a szar az állunkig ér, csak ne lötyögtessék.
De baj! Mert lötyögtetik.
A politika érdekképviselet, amit
közös együttműködéssel meg kell tisztítanunk az évtizedek alatt rárakódott
pártpolitikai hulladékoktól, tévképzetektől, sártól, és tiszta, világos
definíciót kell lefektetni, és a köztudatba beültetni. Aki politikus akar
lenni, annak tudnia kell, hogy mire vállalkozik, nem lehet továbbra is
közpénzekből ingyen élni. Jól pedig pláne nem! Nem kellene tovább etetnünk
olyan semmirekellő, semmire sem jó léhűtőket, akiknek csak bálványimádásból,
vagy személyi kultuszból kell tapsikolni, és bármilyen semmit mond, annak
örülni kell.
A kialakult közállapotok teljesen
ellehetetlenítik és értelmetlenné teszik a versenyt. A hatalommal szemben
lehetetlen, az ellenzéken belül pedig értelmetlen minden versengés.
A következő választást a
társadalomnak kell megnyernie a regnáló hatalommal szemben, nem valamelyik
politikai pártnak. Egyetlen politikai pártnak nincs esélye megnyerni a
következő választást, mert nincs hozzá elegendő támogatottsága, de nem is
kívánatos, hogy pármelyik politikai párt nyerjen, mert az nem jelent többet,
mint a jelenlegi politikai párt hatalmának átvétele. Onnantól semmi érdeke nem
fűződik ahhoz, hogy bármit is változtasson.
Mi a helyzet az érvényben lévő
választási törvénnyel? Egy politikai párt terméke, és bár reckírozott vele, de
bejött neki, megint nyert vele. Lehet, hogy nem annyira véletlenül. Hatalmi
pozícióban hozta meg ezt a döntést, hogy a választás eztán így legyen, nem
egyeztetett senkivel, de a kockázat abban volt, hogy – bár kicsi volt a
valószínűsége -, fennállt a kockázata annak, hogy BE SEM KERÜLNEK(!) a
Parlamentbe. Miért? Mert egyfordulós lett a választás, és a győztes mindent
visz. Majd’ 4 millióan nem mentek el szavazni, de 2 millió szavazat elég volt a
2/3-os többség eléréséhez. Ha a nem szavazók valakire szavaztak volna, az azt
is eredményezhette volna, hogy a Fidesz (de talán az MSzP sem) nem jut be a
Parlamentbe. Ehhez képest a Fidesz (ők is meglepődtek) újra 2/3-ot szerzett, és
bejutott a Jobbik. Nem siralmas?
Mivel ezt a fennálló rendszert
egyetlen politikai párt sem képes egyedül megdönteni, ezért egy teljesen új, eddig
ismeretlen útra kell lépnünk: a társadalmi együttműködés útjára!
Úgy látom, hogy csak és kizárólag
úgy változtatható meg a jelenlegi közállapot, ha a magyar társadalom a közös
együttműködést választja. Együtt, közösen, mindenki. Ehhez az kell, hogy a működő
ellenzéki politikai pártok, egyesületek, szervezetek, közösségek,
médiacsatornák, közösségi oldalak felfüggesszék egyéni érdekképviseletüket
(eddigi politikájukat), és közös elhatározásban a magyar társadalom fejlődési
pályára állítás legyen a közös szándékuk. (ugye mennyire lehetetlenül hangzik?
Az is!)
Választási szövetségre kell
lépni, minden korábbi nézeteltérést, sérelmet, bántást, és megbántódottságot
félre kell tenni, minden egyes választókerületben közös jelöltet kell állítani.
Ügyvezető kormányt kell
létrehozni egy évre, aminek az ország átmeneti irányításán túl közmegbízatása
az, hogy a 2010 után született minden törvényt, rendeletet, szabályozást
felülvizsgáljon, és hatályon kívül helyezze azokat, ami semmi mást a hatalmi
megszilárdításon kívül nem szolgálnak. Nem „teljes vagyonelkobzásra van
szükség, hanem azon törvények hatályon kívül helyezésére, ami az ok nélküli
vagyonosodásokat lehetővé tette. A jogtalan haszonszerzőket kötelezni kell a
(-z immáron jogtalanul szerzett) vagyon visszaszolgáltatására, az eredeti
tulajdonviszony helyreállítására. Ha az eredeti tulajdonviszony nem
helyreállítható, akkor az állami vagyonkezelő birtokába kell helyezni.
Az egy éves ügyvezetői kormánynak
negyedévente be / és elszámolási kötelezettsége van, egy év után pedig
demokratikus választásokat kell tartani Magyarországon.
Nincs más esély Magyarország
fejlődési pályára állítására!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése